A római liturgia történetéből: a liturgia és a szakrális művészet

Bár legősibb liturgikus forrásaink töredékesek, szűkszavúak, mégsem elfogultság azt állítani, hogy a keresztény művészet egyszerre születik meg a liturgiával, sőt a liturgia a kezdetektől mindmáig annak bölcsője és nevelője is. Vessünk egy pillantást erre a folyamatra néhány ókori és kora középkori példa segítségével. Már Pál apostol is elbeszéli, hogy az egyház istentiszteleti összejövetelein sajátos, Krisztusról szóló himnuszokat énekelnek; megszületik tehát az egyházi zene.

A feltámadás örömhíre

Bárcsak minden ember megérezné, milyen örömet jelent a világnak Jézus Krisztus feltámadása! Hiszen ez adja az élet végső értelmét mindenkinek: a keresztény embernek, a másképp hívőnek, a hitetlennek is. Csak persze ezt tudatosítani kell. Ma már ott tartunk, hogy a környezetünkben élő emberek nagy tömege csupán egy hosszú hétvégét lát a húsvéti ünnepben. A szórakozás vagy a kikapcsolódás káprázata homályosítja el a szemüket, ahelyett, hogy meglátnák „a feltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklő Krisztust”, s meghallanák, „midőn mondja: örvendjetek”.

Búcsú Somfai Béla jezsuita tudóstól

Húsvéthétfőn éjjel Kanadában elhunyt Somfai Béla jezsuita szerzetes. Temetése Pickering városának magyar jezsuita temetőjében lesz. Budapesten hálaadó gyászmisét mondanak érte április 20-án, hétfőn, 18 órakor a Mária utcai templomban.

Somfai Béla 1932-ben született Sárszentmiklóson. A szerzetesrendek feloszlatása miatt 1950-ben az egri szemináriumban végezte el teológiai tanulmányainak első évét, majd a második évtől a veszprémi papnevelő intézetbe járt, amelyet 1952-ben feloszlattak. Ugyanebben az évben ősszel megkezdte a szétszóratásban lévő jezsuita provincia „földalatti noviciátusát”.

Szent és profán találkozásai

Könyvespolcra

 

Lőrincz Sándor írásainak gyűjteménye a napokban jelent meg. Bőséges válogatás az utóbbi öt év terméséből. A lapunkban is rendszeresen publikáló újságíró jegyzetei a jelenkori magyar kultúrát értékelő, értő és éhező polgár hívő ihletettségével születtek, és többnyire az Új Emberben jelentek meg először.

Csupán Isten elég

Könyvespolcra

 

Bernhard Langenstein – aki sokszor megfordult a taizéi közösségben – Ne félj, ne aggódj című kis könyvében két életutat állít elénk.

A száz éve született Roger-Louis Schütz-Marsauche Svájcból költözött Franciaországba. A háború alatt Taizé faluban menekülteket bújtatott. Néhány társával 1949-ben arra az elhatározásra jutottak, hogy Isten melletti életet fognak élni. A Roger testvér által vezetett közösség nyitott volt bárki számára, az évtizedek alatt protestánsok és katolikusok is szívesen keresték fel őket. A hetvenes évektől megrendezett európai ifjúsági találkozók „olyan jeles napokká váltak, melyeken a résztvevők elszántan keresik Istent”.

Vissza a gyökerekhez

Betörés után, megújulásban bizakodva

 

Április 7-én délelőtt betörtek a Bárka közösség dunaharaszti lakóotthonába, ellopták az egyetlen autójukat és laptopjukat, valamint a sérült lakók körülbelül százhatvanezer forintnyi zsebpénzét. A közösséggel jó kapcsolatot ápol az Új Ember, tavaly márciusban hosszú riportban mutattuk be őket és a fontos munkát, amelyet végeznek. A szomorú apropót most arra használtuk fel, hogy a januárban kinevezett Jeney-Tauzer Katalin közösségvezetőt az elmúlt három hónapról, a magyar Bárka útkereséséről, megújulási kísérleteiről kérdezzük.

Az irgalmasság gyógyír lehet

Nyilvánosságra hozták Ferenc pápa szent évet meghirdető bulláját

 

Az április 11-én nyilvánosságra hozott pápai bulla bevezetője megindokolja, miért éppen december 8-án kezdődik az irgalmasság szent éve. Mert ezen a napon ünnepeljük a szent és szeplőtelen Mária ünnepét és a II. vatikáni zsinat lezárásának 50. évfordulóját.