A német katolikus sajtóban megjelent cikkei felidézték bennem 1993. december 17-i tisztelgő látogatását Antall József parlamenti ravatalánál. A temetésen hivatalos teendői miatt nem tudott részt venni. A ravatalnál elvonuló százezrekben az Országház templomi áhítatot keltett, így csak akkor köszöntötte éljenzés és taps a távozó Kohl kancellárt, amikor kilépett a térre.
A politikusokat gyakran számos ellentmondás kíséri útjukon, ahogyan őt is. Helmut Kohl tizenhat évi kancellárságát a német egység megvalósulásának ténye tette vitathatatlanul emlékezetessé. Az ökumenikus gondolkodású katolikus politikus vasárnaponként részt vett a szentmisén, és mégsem gondolta senki, hogy ezzel megsértené a demokratikus társadalmi berendezkedést.
Katolikus neveltetését soha nem tagadta meg, szívesen sétált Karl Lehmann, a püspöki konferencia elnöke társaságában.
Amikor 1995-ben Kada Lajos apostoli nunciust elhelyezték Németországból, búcsúztatásán személyesen is megjelent. Talán nagy magyar barátja, Antall József emléke is szerepet játszhatott a döntésében. Napjainkban kerekes székhez kötve él, így hordozza keresztjét.
