Háromnapos lelkigyakorlatra gyülekeztek ferences öregdiákok február harmadik hétvégéjén Sümegen. Barsi ­Balázs atya egykori növendékei és a gimnázium más nemzedékeinek tagjai. Nagyböjt: tavaszra nyíló gondolkodás, húsvétra nyíló gondolkodás. Újra és újra szembesülni kell azzal a nyilvánvaló kérdéssel: mit jelent az, hogy élünk, és miért élünk? Minden más kérdés csak ezután következik. Hajlamosak vagyunk persze az alapkérdést, a lényegi kérdést nagy hangzavarral elrejteni a mindennapok esetleges díszletei közé; talán attól való félelmünkben, mert nem merünk szembesülni az egyszerű igazsággal, amely igazság aztán kikerülhetetlen követelményeket állít elénk? Ugyanakkor a szellem és lélek természete, hogy értelmével és hitével bizonyosságra vágyik. Néhány tűnődés a sümegi három napon hallottakról.

Március 12-től Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője vette át az Új Ember Szerkesztőség és Kiadóhivatal vezetését.

A haza – Illyés Gyula szavaival égbemenekvő tudás, érzés, akarat. Vörösmarty azt írja: „Legszentebb vallás a haza s emberiség.” Érezzük benne a kor túlzását. Főként a XIX. században alakult ki az a fogalmi kör a hazáról, amely a nemzetállamok születésének következménye. Illyés a XX. század harmincas éveiben az éggel köti össze a fogalmat, Vörösmarty ellenben abszolútummá, földi vallássá vonja lelkesültségében a hazát. A haza fogalmáról nehéz beszélni – állapította meg Udvardy György püspök azon a szabadegyetemi előadáson, ahol éppen ezt a fogalmat igyekeztek körbejárni. Néhány gondolatszilánk arról az estéről.

A katolikus ember Isten veled! köszöntéssel búcsúzik. Így köszönök el most én is az olvasóinktól és a munkatársaimtól, hiszen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy közel hat év után hirtelen véget ér főszerkesztői megbízatásom.