Görögkatolikusok és a havannai nyilatkozat
Fotó: Alejandro Ernesto/AFP/Getty Images

 

A nagyérsek a pápa és az orosz pátriárka havannai közös nyilatkozatát bírálta. Nem Ferenc pápát kritizálta, hanem azokat, akik a nyilatkozatot katolikus részről előkészítették.
Az ortodoxiával való párbeszéd egyik legfőbb akadályának bizonyult az úgynevezett uniatizmus, vagyis  bizonyos ortodox közösségeknek a történelem folyamán a katolikus egyházzal létrejött uniói okozta ellentét. (A XVI–XVII. században erős uniós mozgalom bontakozott ki különösen Lengyelország és Magyarország területén. 1596-ban létrejött a breszti unió, 1697-ben a délvidéki szerbek uniója, 1697-ben a gyulafehérvári, majd 1646-ban az ungvári unió). A libanoni Balamandban 1993-ban kiadott dokumentum már kimondta, hogy az uniatizmus az egység megvalósítására irányuló eszközként nem érte el a célját, és elutasítandó. (Ezt az ortodoxok úgy értékelték, hogy a görögkatolikus egyházak egyháztanilag „abnormális” helyzetben vannak, és puszta létük akadálya a katolikus–ortodox párbeszédnek.) Walter Kasper bíboros sokat tett az uniatizmus-vita elsimítása érdekében, s végül  2004-ben sor került kényes, de sikeres moszkvai látogatására.
A közlemúltban aláírt havannai nyilatkozat határozott továbblépést jelent. A dokumentum leszögezi: „Az uniatizmus múltban alkalmazott módszerét, amelynek lényege egy közösségnek a másikba való beolvasztása, elszakítva azt saját egyházától, nem lehet többé az egység helyreállítására alkalmazni. (…) A konkrét történelmi körülmények között  létrejött egyházi közösségeknek joguk van a létezéshez, illetve joguk van felhasználni minden szükséges eszközt annak érdekében, hogy híveik lelki igényeit kielégítsék. Mindemellett törekedniük kell arra, hogy a szomszédaikkal békében éljenek. Az ortodoxoknak és a görögkatolikusoknak szükségük van a kiengesztelődésre, valamint arra, hogy megtalálják az együttélés kölcsönösen elfogadható formáit.” Ferenc pápa hozzátette: „Másik utat kell találnunk.”
Az ukrán görögkatolikus egyház állandó szinódusa március 5-én Rómában tartotta közgyűlését. A szentatya is fogadta a tanácskozás résztvevőit, de a tárgyalás tartalmának részleteit és a pápai beszéd szövegét nem hozták nyilvánosságra.
Biztosak lehetünk azonban abban, hogy Ferenc pápa most is valódi párbeszédet folytatott: odafigyelt püspöktestvérei szavára, és őszintén, nyíltan beszélt nekik a találkozóról.
Az ukrán görögkatolikusok és hazai görögkatolikus testvéreink mindenesetre megnyugvással vehetik tudomásul, hogy Ferenc pápa jól ismeri a helyzetüket és értékeiket. Március 6-i keltezéssel a szentatya üzenetet küldött Szvjatoszlav Sevcsuk kijev–halicsi görögkatolikus nagyérseknek az 1946-os lvovi úgynevezett álzsinat 70. évfordulója alkalmából.
A pápai  üzenet megértéséhez röviden felidézzük a Vatikáni Rádió anyagából azt a fájdalmas eseményt, melynek során 1946-ban a Szovjetunióban törvényen kívül helyezték az ukrán görögkatolikus egyházat.
Robert Taft amerikai jezsuita 1991-ben, II. János Pál pápa ukrajnai látogatását megelőzően előadást tartott a Pápai Gergely Egyetemen Erőszakos egységtörekvések a távoli és a közelmúltban címmel. Ebben  az akkori  pápalátogatás hátterében meghúzódó problémák gyökereire világított rá:
„A szovjet fennhatóság alá került Galíciában a lvovi »zsinattal« megkezdődött a görögkatolikusok erőszakos beolvasztása az orosz ortodoxiába. Orosz ortodoxok nem is éltek ezen a területen.
Az első gyakorlati lépés az volt, hogy 1944–1945-ben a püspököknek megtiltották a papokkal és a hívekkel való kapcsolattartást. Ezután beindult a propagandagépezet és a megfélemlítés – ilyen körülmények között mondta ki néhány görögkatolikus pap és hívő 1946-ban, Lvovban az orosz ortodoxiával való egyesülést, és egyúttal az 1596-os breszti unió felbontását is. A moszkvai orosz pátriárka 1991-ben, a lvovi álzsinat 45. évfordulóján angolul is kiadatta a nyilatkozat szövegét.
A szabadság 1989-ben köszöntött be, amikor csaknem egész Nyugat-Ukrajna görögkatolikus papjai és hívei visszatértek a katolikus egyházhoz.”
Ferenc pápa üzenetében megállapítja: „Immár hetven éve annak, hogy az ideológiai és politikai környezet, továbbá a magával az egyházatokkal szembeni ellenséges eszmék a lvovi álzsinat megszervezéséhez vezettek, mely évtizedeken át szenvedést okozott a papoknak és a híveknek.
Ezekre az eseményekre emlékezve mélységes hálával hajtjuk meg a fejünket azok előtt, akik üldöztetés és vértanúság árán tettek tanúbizonyságot a hitükről, melyet nagy odaadással éltek meg saját egyházukban és kifogástalan egységben Péter utódával.
Egyidejűleg a hittől megvilágított tekintettel nézünk Urunk, Jézus Krisztusra, és reményünket belé, nem pedig az emberi igazságosságba vetjük. Ő a mi bizalmunk forrása a jelenben és a jövőben is.”
Péter apostol tanításával azonosulva Ferenc pápa mély elismerését fejezi ki az ukrán görögkatolikusoknak, és további fáradhatatlan tanúságtételre bátorítja őket. Szolidaritásáról biztosítja a papokat és a híveket ebben a nehéz időben, melyet a háború gyötrelme sújt. „Az Úrban van a bátorságunk és az örömünk. Hozzá fordulok a Boldogságos Szűz Mária és egyházatok vértanúinak közbenjárására, hogy az isteni vigasztalás világosítsa meg közösségetek arcát Ukrajnában és a világ más részein” – fogalmazott üzenetében Ferenc pápa.