Jézus pere – a jogász szemével – Régebben az utak mentén számtalan feszület, pléhkrisztus figyelmeztette az utazót, döntenie kell: közömbösen, esetleg megvetően megy el mellette, vagy bűnbánattal fejet hajt a mindent odaadó szeretet előtt.
Húsvét közeledtével évek óta felhívom a hívők figyelmét arra, hogy a vigília nem egyszerűen egy „hosszú mise", hanem sokkal többről van szó. Húsvét előestéjén az egyház egy éjszakába nyúló virrasztás keretében ünnepel, s emiatt fontos, hogy mi is odaszánjuk az időnket a liturgiára.
Szent Jánosnak a hitével (Jn 20,8) szeretném szemlélni Jézus sírjának angyali üzenetét (Jn 20,12). Gondoljuk meg, ha mi, minden gyarlóságunk ellenére, féltő tisztelettel ügyelünk arra, hogy a szentáldozáskor Jézus testéből egy parányi részecske se hulljon el, akkor mennyivel inkább így cselekszik a mennyei Atya Fia, Jézus iránti szeretetében.
Öt éve avatták boldoggá Batthyány-Strattmann Lászlót – „Bátor meggyőződéssel ajánljuk mindenkinek a keresztény élet e kimagasló fokát, az életszentséget” – idézte a II. vatikáni zsinatot a 2000. jubileumi év befejezésekor II. János Pál pápa.
(Cigánysors) – Virág Elek nem jött iskolába. Megszoktuk már – emlékezett Hajós azon a tavaszi napon, amikor megduzzadtak a tulipánfák virágai, s ez azt jelentette, nemsokára itt a húsvét – Eleknek, ha volt kedve, megjelent reggel nyolckor, aztán napokra eltűnt.
Krisztus azért jött, „hogy életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn 10,10). Feltámadása adja meg az emberi élet igazi távlatát, méltóságát.
Tizenketten, tizenketten,
vacsorára egybegyűlten.
S aki hívta őket: lábfürdőt ad,
intő jelnek.
Kenyérré lettek
titkon a szavak árnyain
lépeget az este utadra
engem, nyomorultat…