Öt éve avatták boldoggá Batthyány-Strattmann Lászlót – „Bátor meggyőződéssel ajánljuk mindenkinek a keresztény élet e kimagasló fokát, az életszentséget” – idézte a II. vatikáni zsinatot a 2000. jubileumi év befejezésekor II. János Pál pápa.
(Cigánysors) – Virág Elek nem jött iskolába. Megszoktuk már – emlékezett Hajós azon a tavaszi napon, amikor megduzzadtak a tulipánfák virágai, s ez azt jelentette, nemsokára itt a húsvét – Eleknek, ha volt kedve, megjelent reggel nyolckor, aztán napokra eltűnt.
Krisztus azért jött, „hogy életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn 10,10). Feltámadása adja meg az emberi élet igazi távlatát, méltóságát.
Tizenketten, tizenketten,
vacsorára egybegyűlten.
S aki hívta őket: lábfürdőt ad,
intő jelnek.
Kenyérré lettek
titkon a szavak árnyain
lépeget az este utadra
engem, nyomorultat…
Húsvét a rácsokon innen és túl Ez a remény valódi alapja! Reményből, reményben, reménybe… Mostani pápánk is hangsúlyozza ezt!
A keresztény ember számára húsvét az egyházi év középpontja. Krisztus feltámadása ünnep, a szó legvalódibb értelmében. Olyannyira nagy ünnep, hogy nemcsak egyszer tartjuk meg az év folyamán, hanem minden vasárnap erre emlékezünk, és ezért nevezzük a vasárnapot az Úr napjának. Akkor vajon miért van az, hogy még a keresztények között is a karácsonyt szokták látványosabban megünnepelni? Valóban, sem a küldött jókívánságok számát, sem az ajándékokat, sem az ünnepi díszeket tekintve a húsvét nem fogható a karácsonyhoz. Talán azért van így, mert a karácsonyt a kereszténység nélküli társadalom is gond nélkül befogadta mint közös értéket, mint azoknak az érzelmeknek az ünnepét, amelyek legalább egy napra mindenkit abba az illúzióba ringatnak, hogy a „szeretet ünnepe” olyan közös érték, amellyel kapcsolatban mindenki egyetért?
