Zlinszky János

A rendszerváltó, ideiglenesnek szánt, egyúttal a törvényes és békés átmenetet szabályozandó született alkotmányt az új Országgyűlés alaptörvénnyel váltotta fel. A szándék egyértelmű.

Zlinszky János az új egyházi törvényről

Származás, műveltség, nyelv és a közös haza határai által összekötött, közösséggé tett emberek, a magyar nép fiai és leányai, Magyarországon otthont lelt hazafiak, e hazában nemzetként, szuverén közösségként élő, alkotó és magyar nyelven megnyilatkozó honfitársaim: a XX. században ti nem kaptátok eleve, bölcsőtökbe tett ajándékként a szabadságot!

Az alapvető emberi jogok közt kiemelt fontossága van a vélemény-, szólás- és vallásszabadságnak. Egyéniségünk, embervoltunk, társadalmi kapcsolataink velejárója, bizonyítéka, biztosítéka. A vélemény szabadsága a létről és valóságról alkotott képünk megformálását biztosítja. A szólásszabadság ennek kifejezését, közlését teszi lehetővé. A vélemények cseréje a tudattartalom gazdagodásának útja, és az embertársainkkal való együttműködés lehetőségét biztosítja. S mit jelent a vallás szabadsága?

Zlinszky János volt alkotmánybíró az új alaptörvényről

Magyarországnak – így hívjuk ezután hazánkat – alaptörvénye van. A Magyar Köztársaság Alkotmányának helyébe lép. Ezzel véget ér az az 1989. október 23-a óta tartó történelmi időszak, amikor jogrendünk alapját forma szerint az 1949. évi XX. törvény – 1989 őszén teljesen megváltoztatott tartalommal – képezte. Ezen Alkotmány megvalósításának, és ezzel a jogállam hazai megvalósításának szenteltem jogászi pályám két utolsó évtizedét.

1989 augusztusában kezdődött. A firenzei piarista rendház vendégszobájában laktunk. Egy este csengett a telefon. Pestről jelentkezett S. L. barátom. „A kerekasztal ellenzéki oldala alkotmánybírónak akar jelölni. Vállalnád?” – Végre elértem, hogy római jogot taníthatok. Nem kívánom feladni – válaszoltam. „Bíróként taníthatsz, a törvény lehetővé teszi!” – De olyan alkotmány lesz, amit az én erkölcsi felfogásommal összhangban képviselhetek? – volt a második ellenvetésem. „Igen, olyan lesz, amit jó lélekkel vállalhatsz!”– érkezett a megnyugtató válasz. Igent mondtam, és nem bántam meg.

Tartalmában, tételeiben mai Alkotmányunk valóban képviselhető volt mind jogászi, mind keresztény etikámmal összhangban.

„Fészket rakhat magának a madár, hová fiait helyezze, oltáraidnál, Seregek Ura!” „Az Emberfiának nincs hová fejét lehajtsa!” Két elgondolkoztató tétel. Két megszívlelendő, cselekvésre indító tétel. Kell a mi világunkban olyan helynek jutnia minden fiókát nevelő madárnak, ahol az oltár biztonságában létezhet.

Törvényt hoztak a vallásszabadságról (2.) – A lelkiismereti és vallásszabadságról húsz éve meghozott, 1990. évi IV. törvény kapcsán arról érdeklődtünk, mennyiben sikerült a törvényben megfogalmazott lehetőségekkel élve – a missziós parancsnak megfelelően, az evangélium szellemében – helyreállítani, illetve kiszélesíteni az egyház életét az elmúlt húsz évben.

A jogász – és a gondolkodó keresztény értelmiségi – szemével vizsgálja a törvényjavaslatot, és annak lehetséges hátterét az Új Ember kérésére Zlinszky János, a katolikus egyetem nyugalmazott professzora, a Jog- és Államtudományi Kar korábbi dékánja, volt alkotmánybíró.

A vallás szabad gyakorlása és az egyházak működése – 1989 őszén a kerekasztal-megbeszélések eredményeképpen kihirdették az új alkotmánytörvényt, forma szerint a réginek teljesen megújított változatát, valamint az alkotmánybíróságról szóló törvényt, és az ősz folyamán megválasztotta az Országgyűlés az első öt alkotmánybírót is. 1990-től elvileg e jogállamnak megfelelő alapokon lehetett – az új választásokat megelőzően is – megkezdeni a jogrend megújítását.