Húsz éve történt: Nem magánügy a vallás

Juhász Judit,
a Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese

Az immár húszesztendős törvény megalkotásának idejére emlékezve, örömmel idézem fel – a mostanában sokak által kárhoztatott  – rendszerváltó éveket. Surján László, majd Antall József kormányának szóvivőjeként közelről átélhettem a parlamentáris demokrácia „hőskorának” történéseit. Természetes, hogy napjainkban más fénytörésben látjuk az akkori eseményeket, de a külső körülmények szorításában és a hihetetlenül erős hazai közegellenállás viszonyai között elvégzett hatalmas munka eredményei immár megkerülhetetlenek. Amiként a vallásszabadságról szóló törvényt is bátran vállalhatjuk a rendszerváltoztató évek egyik legjelentősebb dokumentumaként. Ugyanakkor az időtállónak bizonyuló törvényeinket is gondosan meg kell vizsgálnunk – a szellemi újjáépítésnek ez elmaradhatatlan követelménye lesz. Az elmúlt évtizedek hordalékai a legfontosabb emberi jogainkat megfogalmazó dokumentumokra is rárakódtak. Végre sikerülnie kell például az egyházalapítással kapcsolatos feltételek módosításának: álegyházak, szekták, „pénzmosodák” ügyes szélhámosai többé ne kapjanak szabad utat! Húsz év után talán már nem lesz olyan – magát liberálisnak nevező – politikai erő az országgyűlésben, amely (mint eddig annyiszor!) megakadályozhatná ezt a törvénymódosítást. Félek ugyanakkor, hogy még a leghatározottabb kormányzati szándék sem lesz elegendő a kádári konszolidáció egyik legmakacsabb örökségének „átvilágításához”: az úgynevezett világnézeti semlegesség kérdésének tisztázásához. Akárcsak annak elfogadásához, hogy vallásgyakorlásunk nem magánügy, hanem éppenséggel legfontosabb közügyeink egyike! S vajon mennyi időnek kell eltelnie annak érvényesüléséhez, hogy sem alkotmány, sem törvény nem szabja meg az egyház megszólalási jogát! Elgondolkodva a kilencvenes évek emlékein, az egyházi iskolák létesítésének ténye mellett számomra a változás legnevezetesebb jelképe az első „szabad” csíksomlyói zarándoklat, majd Mindszenty bíboros hamvainak hazahozatala, és a Szentatya magyarországi látogatása volt. Ezek az események „törvényesítették” az én életemben a változást, s szívesen idézem a hercegprímás újratemetésekor elmondott Antall-beszéd egyik legfontosabb mondatát: „Mindszenty József hamvai és koporsója a hazai átalakulásnak és megújhodásnak adjon erőt.”

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .