A külső kép a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra… – fogalmaz Pilinszky János a Tél küszöbén című írásában.
Véget ért a Püspöki Szinódus ülése – XVI. Benedek pápa október 26-án a Szent Péter-bazilikában a szinódusi atyákkal együtt misézve lezárta a Püspöki Szinódus október 6-án kezdődött XII. rendes közgyűlésének munkáját „Isten szava az egyház életében és tanításában” témáról.
Reményteli esemény a cédrusok országában – Napjainkban gyakran esik szó az ökumené tétova egy helyben topogásáról, némelyek egyenesen jégkorszakról beszélnek. Közben elfelejtjük, hogy gyülekezeteinkben egyre sürgetőbb a késztetés a felekezetek szorosabb együttműködésére és közös szolgálatára. A helyi adottságok és személyi feltételek szerint sok településen igen aktív az egyházak egymással való találkozása és közös véleményalkotása a település életének fontos kérdéseiről. Jó alkalmat ad erre a Biblia éve is.
Tizenöt éve szentelték fel a győri Apor Vilmos Iskolaközpontot – A pénzügyi világválság jellemző tünete annak a társadalmi szintű bizalmi válságnak, amely korunkban a teljes szabadelvűség nyomán bontakozik ki.
Kora reggel a Dinnyés felé döcögő vonatból az ablakon át látható színes levelekben gyönyörködtem. A még zöld kőris mellett két citromsárgára színeződött juhar állt, közöttük vérpirosan bújtak meg a vadszőlő levelei.
Szécsényben az 1332-ben épült ferences templom előtti tér – a plébánia kezdeményezésére, az önkormányzat határozata alapján – 2007-ben Szent Erzsébet nevét kapta, ezzel összefüggésben született meg a szándék is egy Szent Erzsébet-szobor állítására.
Megbocsátunk, és bocsánatot kérünk címmel rendeztek – immár harmadik alkalommal – magyar-szlovák kulturális estet október 26-án Kassán a teológiai kar Párbeszédért Központja, a Magyar Pasztorációs Központ és az Új Emberiség Polgári Kör szervezésében.
Őszi séta a Kerepesi temetőben – Porból vagyunk, és porrá leszünk – már egy ráérős, őszi séta a temetőben sokat segíthet, hogy kissé helyrebillenjen az ember gondolkodása. A fák közé kissé szűrve jutnak csak be „az élet” zajai, ebben a viszonylagos csendben, látva a sok sírt, a földi élet névre szóló, egyszemélyes kijáratait, rádöbbenhetünk arra, amiről gyakran megfeledkezünk, hogy ezeken a kijáratokon nem férnek át felhalmozott javaink, legfeljebb csak a magunkba gyűjtött értékek.