Anyai nagyanyámból patakzott a szeretet, ma is érzem. Volt egy XIX. századi imádságoskönyve. Persze, hogy olyan régi, hiszen ő maga is akkor született, az 1860-as évek végén, még a monarchiabeli Sáros megyében.
Másodikos vagy harmadikos elemista lehettem, amikor egyszer maga mellé ültetett, és az imakönyvéből fölolvasta, hogy Szűz Mária édesanyját Annának hívták, s egy Nátán nevű pap leánya volt. Anna a galileai származású Joachim felesége lett; az ő leányuk Mária, a későbbi Istenanya.

Az alantas művészet célja az, hogy mulattasson, a középszerű művészet célja az, hogy fölemeljen, a felsőbbrendű művészet célja az, hogy megszabadítson… – Fernando Pessoa, az előző, „szecessziós” századfordulón élt portugál költő sarkos, határozott megfogalmazása gondolatébresztő, ha tetszik, provokatív zárása Marton Árpád közelmúltban megjelent, A felettes Mi című, kulturális és médiaetikával foglalkozó kötetének.

Csallóközcsütörtök felső-csallóközi magyar község, amely állítólag már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Okleveles említése 1206-ból való, Stwrtok alakban. 1216-ban Csötörtökhely név alatt szerepel, 1390-ben pedig Villa Liupoldi néven. A történész Püspöki Nagy Pétertől tudom, hogy a XII-XIII. századi csütörtök napi vásárhelyből alakult ki a helység neve. A XIV. században városként is említik, mint amelynek már e század elején vásártartási joga is volt.

Őrködik az alvó városon – Amikor a budai hegyek mögött lebukik a nap, egy kereszt fénye vetül a sötét égboltozatra. Lebegni látszik, mert a templomot és tornyát elfödi az éjszaka homálya. Így a világító kereszt, mint valami égi jel, mutatja nekünk az igaz utat.