Álmodik a múlt: Halandók éljenek – utódok emlékezzenek

A falu katolikus templomát a XV. században ugyan átalakították háromhajósra, de egyes részein, elsősorban a tornyokon jól látszik, hogy eredetileg román kori volt. Ipolyi Arnold, a későbbi híres váradi püspök, aki 1856 őszén mint falusi plébános járt erre, azt írja, hogy „az újabb javítások, különösen a homlokzat durva támfalai nagyobbára már eltorzították eredeti alakját”. Ugyancsak ő szól arról, hogy a XVIII. század elején a templom mellett még egy másik, régi toronyféle épület romjai is léteztek, melyeket a hagyomány Jupiter templomának, fanum Jovisnak tartott. „Talán inkább egy román ízlésben épült halotti kápolna, úgynevezett carnarium volna gyanítható, minő melléképületek hajdan közönségesen a nagyobb anyaegyházak mellett léteztek; mint máig láthatni Németóvárott s hazánkban Sopronban is és másutt.”

Még meg kell említeni, hogy a templom sírboltjában van eltemetve Mérey Mihály (1500-1572) alnádor, családjának több tagjával együtt. Mérey Thurzó Elek királyi helytartó udvarában tanult jogot – olvasom Koncsol László jegyzetében. Később a pozsonyi helytartótanács jogi szakértője, 1544-től királyi személynök, 1563-tő1 nádori helytartó (alnádor) volt. A király (I. Ferdinánd) 1551-ben a teljes magyar törvénykönyv (Corpus Juris) összeállításával bízta meg, így jött létre Quadripartituma, melynek megerősítésére hiába várt. A síremlék 1572-ből való: vörös és fehér márványból, reneszánsz stílusban készült. Alsó részén Mérey latin sírfelirata olvasható, amelynek magyar fordítása így szól: „A Sümeg tartományából eredt nagyságos Mérey Mihály Úrnak, aki Ferdinánd és Miksa római császárok, magyar királyok javára, míg élt, híven és szüntelen való munkálkodással buzgólkodott, s általuk nádori tisztre emeltetett, s joggal mondható, hogy dísze volt hazájának. A feddhetetlen férfiúnak és sokat próbált öregnek, a hitvesnek és legkegyesebb atyának állították ezt az emlékművet maradékai, Imre, Mihály, Anna, Zsófia és Katalin. Élt 72 évet. Örök nyugovóra helyezték Krisztus Urunk 1572. esztendejének február 26. napján. Nem sokkal ennek utána követte őt hitvese, Julianna és fia, a 32 évet élt István, akiket ugyanitt helyeztek nyugovóra. Éljetek a halandó utódok emlékezetében!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..