A Gerhardus Kiadó a Szegedi Hittudományi Főiskola tudományos folyóiratának címére utalva indította útjára a Deliberationes könyvek sorozatát. A szerző, az említett intézmény oktatója nem egyszerűen tankönyvi jegyzetet írt, hanem a sorozatcímhez híven továbbgondolásra, beszélgetésekre sarkalló elmélkedésfüzért. Ami nem mellesleg hiánypótló munkának is számít itthon, hiszen a kultúrát – a legfrissebb szakirodalom felhasználásával – a keresztény humanizmus szellemében, „transzcendens irányultsága” alapján mutatja be. Szubjektív meglátásokkal, mégis a lehető legobjektívebben járja körül a témát, nem megfeledkezve a tévutakról, a kultúra elárultatásáról, korunk legfőbb szellemi-erkölcsi manipulátoráról, az értékelvűséggel jobbára szakító elektronikus sajtóról, a hírgyártás szemfényvesztő trükkjeiről… A szerző a fogalomtisztázás keretében az etikát, a viselkedést, a helyes cselekvés tudományát is értelemszerűen kulturális jelenségként értelmezi, hogy aztán a kultúrát a személyes élet egészét átfogó, az emberiség történelmét, identitását meghatározó „alapadottságként” láttassa. A kultúra így nem más, mint az egyén és a világ találkozásának közege, amelynek közösségi jellege éppen kommunikált voltából ered. Az (újság)író-tanár figyelmének és eszmefuttatásainak középpontjában a transzcendens irányultságú létét felismerő, azt a kommunikáció különböző útjain kibontakoztató ember önközlése áll; a személyek közötti, feszültségekkel, kihívásokkal és izgalmakkal teli, termékeny párbeszéd…
A kultúra dinamikus és „felfelé tekintő” jellegéből fakadóan az ember önfelülmúlásának, tökéletességre törekvésének terepe, s mint ilyen a remekművek születésének „közege”. Marton Árpád az „értéksemlegesség hamis mítoszát” elutasítva hiteles, vitán felül álló géniuszok, írók, teológusok, filozófusok, képzőművészek, zeneszerzők, filmrendezők, lélekgyógyászok, útkeresők és – a címben is parafrazeált – „idegen próféták” imponáló sorát vonultatja fel: idézi őket, vagy épp műveikkel kapcsolatos rövid elemzések, kritikai meglátások alapján bizonyítja könyvében az igazság, a szépség és a jóság realitását. A száraznak tűnő téma ettől válik igazán izgalmassá: a játékszabályok elfogadásával, a Pessoa említett gondolatának szellemében felállított értékrend szerint valóban „rangsorolható” az emberiség sok ezer éves kultúrtörténete. Szabadelvű médiaszereplőkre, „kultúracsinálókra” bizonnyal vitára ingerlően hatnak a kötetben foglaltak. De ez így is van rendjén. A könyv mindenesetre jó kiindulási alap lehet(ne) előremutató, értelmes beszélgetésekhez. Nagy a tét, hiszen a minőségi (etikus) kultúra – amely nemcsak „felemelő”, hanem „megszabadító” is – sokszor istentapasztalás forrása lehet. A katarzis, a megértés (megtérés) pedig örök sorsokat befolyásolhat.
(Marton Árpád: A felettes Mi. Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009)
