Bölcsességet keresve

Tizenöt éve alapították a Sophia-főiskolát – A rendszerváltás után a szerzetesrendek újraszervezése örömöt és nehézséget egyaránt jelentett. Az első években számos általános problémára derült fény. Az életet nem lehetett ott folytatni, ahol abbamaradt négy évtizeddel korábban: zsinati szellemben megújult szerzetesrendek működését kellett újraindítani, miközben hiányzott a középnemzedék. A nehézségek leginkább a női közösségekben jelentkeztek, hiszen a férfiszerzetesek többsége papságra is készült, így ők folytattak teológiai tanulmányokat.

Számkivetve is szerzetesként

Knausz Mária soproni orsolyita nővér emlékei – „Édesapám 1915. december 1-jén Bécsben a fronton meghalt, édesanyám később férjhez ment, engem a nagymama nevelt. 1933. augusztus 30-án léptem be Sopronban az orsolyita zárdába, de akkor elvittek minket Budára. Nem örültem, mert olyan zárdába akartam menni, ahonnan nem helyezik máshova az embert, mert nehezen szokom meg az új helyet. De arra gondoltam, hogy most ezen nem múlhat a hivatásom” – kezdi visszaemlékezését Knausz Mária soproni orsolyita nővér.

Boldoggá avatásra várva: Meszlényi Zoltán püspök élete (XV. rész)

Internálása és halála – 1950. június 29-én délután uzsonnája elfogyasztása után a püspököt letartóztatták, és ismeretlen helyre szállították. Rogács Ferenc pécsi püspök szerint ezt követően éjjel kifosztották lakását, elvitték értéktárgyait, egyházi ruháit is, majd reggel lepecsételték a lakást. Először feltehetőleg a Gyűjtőfogházba vitték, onnan pedig Kistarcsára internálták.

„Testvéreket adott nekem az Úr…”

A Ferences Világi Rend – A középkorra sok szempontból (főleg a hatalom és a gazdagság útvesztőiben) elakadt katolikus egyház életébe eredeti és friss, azaz evangéliumi áramlatot engedő Assisi Szent Ferenc tulajdonképpen nem is egyetlen rendet, hanem egy egész szerzetescsaládot alapított. Férfiak számára az első, nők számára a második rendet (utóbbiak a klarisszák), és szintén a kezdetektől (saját meghatározásuk szerint 1221-től) alkotnak külön közösséget a „világban élő” ferencesek, akik nem a „klasszikus” hármas szerzetesi fogadalomnak megfelelően, hanem világi hivatásuk keretei között, akár családos emberként igyekeznek a ferences lelkület hétköznapi megjelenítésével élni az evangélium szerint.

A fiatalokat kortársaik tudják megszólítani

Karizmatikus közösségek találkozója Adyligeten – „Lelkes Napok” néven első alkalommal szervezett a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás tizenöt és huszonöt év közötti fiatalok részére nyári tábort. Az ötlet az októberben megrendezett ifjúsági karizmatikus találkozó után született, s a szervezők úgy gondolták, a megújuláson belüli közösségek ne csak saját táboraikban, hanem más mozgalmak fiataljaival együtt, egymást jobban megismerve dicsőítsék Istent.

Noteszlap: Örökkön Anna

Anyai nagyanyámból patakzott a szeretet, ma is érzem. Volt egy XIX. századi imádságoskönyve. Persze, hogy olyan régi, hiszen ő maga is akkor született, az 1860-as évek végén, még a monarchiabeli Sáros megyében.
Másodikos vagy harmadikos elemista lehettem, amikor egyszer maga mellé ültetett, és az imakönyvéből fölolvasta, hogy Szűz Mária édesanyját Annának hívták, s egy Nátán nevű pap leánya volt. Anna a galileai származású Joachim felesége lett; az ő leányuk Mária, a későbbi Istenanya.

Könyvespolcra: A felettes Mi – Gondolatok a „felfelé tekintő” kultúráról

Az alantas művészet célja az, hogy mulattasson, a középszerű művészet célja az, hogy fölemeljen, a felsőbbrendű művészet célja az, hogy megszabadítson… – Fernando Pessoa, az előző, „szecessziós” századfordulón élt portugál költő sarkos, határozott megfogalmazása gondolatébresztő, ha tetszik, provokatív zárása Marton Árpád közelmúltban megjelent, A felettes Mi című, kulturális és médiaetikával foglalkozó kötetének.

Álmodik a múlt: Halandók éljenek – utódok emlékezzenek

Csallóközcsütörtök felső-csallóközi magyar község, amely állítólag már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Okleveles említése 1206-ból való, Stwrtok alakban. 1216-ban Csötörtökhely név alatt szerepel, 1390-ben pedig Villa Liupoldi néven. A történész Püspöki Nagy Pétertől tudom, hogy a XII-XIII. századi csütörtök napi vásárhelyből alakult ki a helység neve. A XIV. században városként is említik, mint amelynek már e század elején vásártartási joga is volt.