A Szépke

A tudományos Morpho név a görög mitológiai Aphrodité egyik neve, ami talán e lepkék hallatlan szépségére utal. A soványka magyar lepkészeti irodalomban nem alakult ki igazán jó neve: van ahol azúrlepke vagy szivárványlepke a neve, van ahol vénuszlepke, van ahol egyszerűen csak morfó. Én Szépkének nevezem e génusz képviselőit. Ez a kutatók által számon tartott 25-30 fajra ráillik. Legtöbbjük két férfitenyérnyi vagy még annál nagyobb szárnyfelületű lepke, színük csillogó kék vagy ezüst, esetleg gyöngyházasan ragyogó fehér, fonákjukon szemfolt, gyűrűk és szalagok elegáns rajzolatával. A Szépke-fajokat nagyon sokat tanulmányozták, nemcsak lepkészek, hanem fizikusok is. A ragyogó színeket nem festékanyag, hanem a szárnyakat borító pikkelyek parányi szerkezetei adják, amelyek az opálkristály elve szerint működve visszaszórják a fényhullám kék fotonjait. Japánban olyan festéket gyártanak, amely a Szépke-pikkelyekben található szerkezettel rendelkezik, és a lepkék tündöklő kék színére varázsolja az autót, ha befújják vele.

A hímek igen jól látnak, és bár az erdő lombkoronaszintjén élnek, már a régiek is tudták, hogy kék selyemmel vagy éppen egy szárnydarabbal le lehet őket csalogatni. A másik jellegzetességük, hogy nagyon szeretik az erjedő gyümölcsök levét. Ilyen módon akár több tucat példányt is vizsgálhatunk egészen közelről, az egyébként csak ritkán és a magasban látható lepkék közül. A nőstények sokkal ritkábban kerülnek a szemünk elé, ők rendszerint az erdők szegélyében, árnyasabb helyeken élnek. Egyik-másik Szépke-fajt könnyű tenyészteni, ezért a lepkeházak lakói között őket is megtaláljuk, ahogy a látogatók ösvénye mentére kihelyezett erjedő banánon táplálkoznak.

Én az első Szépkét a szabadban Venezuelában láttam. Az erdei úton libbent át. Földbe gyökerezett lábbal figyeltem, hogyan csapong be a sűrű erdőbe, és napmozaikról napmozaikra libbenve miként nyeli el a sűrűség. A szívemben rögtön fölébredt a hála mondata: „Mennyei Atyám, köszönöm, hogy ezzel a látvánnyal is megajándékoztad az én rövidke életemet!” És igen: bár lennének egyre többen, akik a természet szépségei láttán nem a Natura, hanem a Creatura fölött örvendenének. Mert ha így lenne, talán egészen másmilyen lenne a természet védelme, vagyis a teremtés iránt érzett felelősségünk.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .