Az egyszerűség és a kiengesztelődés útján

Kilencvenöt éve született Roger testvér – Roger Schütz-Marsauche 1915. május 12-én született a svájci Provence-ban, hívő protestáns szülők kilencedik gyermekeként. Apja református lelkész volt, ő maga is teológiát tanult 1937 és 1940 között Lausanne-ban és Strasbourgban. 1940-ben telepedett le az akkor német megszállás alatt lévő Franciaországban, azzal az elhatározással, hogy közösséget alapít, amely az emberek közötti kiengesztelődést szolgálja. Háza rövidesen a nácik által üldözöttek menedékhelyévé vált. 1942-ben közösségével együtt Svájcba kellett menekülnie. A terület felszabadulása után, 1944-ben társaival visszatért Taizébe, ahol árva gyermekeket gondozott, illetve német hadifoglyokat látogatott.

Könyvespolcra: Lehet így élni?

Don Luigi Giussani három részből álló könyvsorozatában száz olyan fiatallal gondolta végig közösen a hit, a remény és a szeretet témakörét, akik elszánták magukat, hogy Krisztusnak szenteljék életüket, vagyis a szerzetesi hivatás útjára készültek lépni. A sorozat befejező kötetének témája a szeretet. Először a szerző fejti ki benne gondolatait az isteni erények mentén, majd válaszol a fiatalok által feltett kérdésekre.

Egy hosszú szolgálat véget ért

Búcsú Anisich Jenőtől – Hosszú papi élet és egyháztörténeti léptékkel is jelentősnek mondható életút zárult le Anisich Jenő halálával. A kalocsa-kecskeméti főegyházmegye nesztora volt, de külföldi karitászigazgatói tevékenysége szinte az egész magyar egyházban ismertté tette az idősebb papi nemzedék körében. Az 1956 után külföldre emigrált magyaroknak, később pedig a magyarországi szükségben lévőknek is sokat segített.

Liturgia: A feltámadás öröme

Húsvéti jelek – A nagyszombati csend estébe hajlik, a templomokban mozgolódás támad. Az este beálltával a sírban nyugvás harmadik napja kezdődik. Ezen a napon valaminek történnie kell. Jézus feltámadt a harmadik napon. De hogyan lehet ezt „eljátszani” a liturgia nyelvén, amikor nem tudjuk, hogyan is történt? Nem is a hogyant, hanem a mit tárja elénk a liturgia. Mert azt tudjuk, hogy mi is történt.

Keresztútján nem volt egyedül…

Öt esztendővel ezelőtt halt meg II. János Pál – Szinte gyerekkoromtól kezdve Karol Wojtyla, vagyis II. János Pál pápa volt az egyház feje. Személye biztonságot, büszkeséget adott nekem, jó érzés volt az általa vezetett egyházhoz tartoznom. Éppen ezért különös örömet és kegyelmi ajándékot jelentett, hogy hat esztendőn át ugyanabban a városban lakhattam, mint ő – Rómában, a Vatikánhoz közel.

Róma – Vatikán – Itália

A pápa a fiatalok X. Nemzetközi Fórumához – XVI. Benedek pápa üzenetében azokhoz a fiatalokhoz fordul, akik Róma közelében tartották a közelmúltban X. nemzetközi találkozójukat. A résztvevők a püspöki konferenciák, különböző egyházi mozgalmak, szövetségek és nemzetközi közösségek tagjai voltak, a világ minden tájáról. „Megtanulni szeretni: ez a keresztény hit és élet központi témája” – írja a Szentatya. Krisztus kínszenvedésében, teljes önátadásában kinyilatkoztatta nekünk Isten arcát, aki maga a szeretet. A Szentháromság misztériumának szemlélése révén lépünk be az örök Szeretet világába, amely alapvetően fontos számunkra. A pápa ezután arra buzdítja a fiatalokat, hogy fedezzék fel a házasság nagyságát és szépségét.

Könyvespolcra: Hogyan formáljuk életünket?

Mit fed vajon a több mint ötven esztendeje íródott könyv, amely A keresztény életalakítás elmélete címet viseli? S mi adja meg korszerűségét, amiért a Pannonhalmi Főapátság úgy döntött, hogy kiadja? A szerző, az 1901-ben született Borbély Kamill bencés szerzetes matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, majd pedagógiából doktorált.

A mindig nagyobb Krisztus prófétája

Teilhard de Chardin (1881-1955) – A jezsuita tudós és modern misztikus, Pierre Teilhard de Chardin ötvenöt éve, 1955 húsvétvasárnapján este hunyt el New Yorkban. Rendtársa, legjobb ismerője, Henri de Lubac 1962-ben baráti rokonszenvvel és kellő kritikával bemutatta a tudós gondolkodó vallásos eszmevilágát, kiigazítva számos félreértést és félremagyarázást. Könyve végén hangsúlyozza: barátja nem szűnt meg a keresztre feszített Jézust szemlélni, ugyanakkor egyszerre a Feltámadottat is látta. „Halála húsvétvasárnap azt a reményt táplálja bennünk, hogy meghallgatásra talált az, amire egész életében vágyakozott.”