A buzogányvirág Dél-Amerika trópusi őserdeiből származik, és alkalmazkodóképessége folytán olyan helyeken is jól érzi magát, amelyek az eredeti élőhelyektől eltérő adottságúak.

Alig akad olyan lakás vagy irodahelyiség, amelyben ne lenne buzogányvirág. A Diffenbahia néven is ismert növény Josef Dieffenbachnak állít emléket, aki a bécsi botanikus kert főkertésze volt.

A legelterjedtebb a Dieffenbachia picta faj, amelynek levelein fehér erezet, illetve pettyezés látható. Igazi dísze nem a virág, hanem a nagy, ovális levélzet. Szobai tartás során ritkán látható a zöld buroklevélben megbúvó torzsavirágzat. Az ívesen hajló levelek a növény vastag, nedvdús szára mentén helyezkednek el. Törzsmagassága elérheti a két métert, és nem kell attól tartani, hogy kinövi a lakást, mert jól tűri a visszametszést.

Az Árpád-korban épült körtemplomok (rotundák) száma igen csekély. Említhetjük például a karcsait vagy a kallósdit, de az egyik legszebb minden bizonnyal a Magyarországon egyedülálló formájú, fehér falával és sötétbarna tetejével impozáns látványt nyújtó ösküi kerektemplom.

Az Úr kertjét öntöző folyó négy ágra szakadt, hogy a világnak életet adjon. Amit a Teremtés könyve elmond, vizek archetípusa lehet, még a legkisebb pataké is, amely réten suhan át, vagy hegyek közt csörgedezik, esőszakadásban magasra szökik, átsuhan pallón, hídon. Aztán megcsendesül, és újra önmagát mutatja tájnak, embernek. Jellegzetessége, a mozgás „árasztja a bölcsességet”, bármily kevés vizű is – ha tiszta. Mauriac, a francia író a kegyelem folytonos patakjáról ír, amely soha ki nem szárad. Természetfölöttisége ez a víznek, szeretetbizonyság, hogy a Teremtő nem feledkezik meg fiairól.

Két keréken

Amikor már teljesen beletekeredünk a tekerésbe, azaz mániákus biciklistákká váltunk, egyre többször lesz úrrá rajtunk a biciklivásárlási láz. Ez enyhébb esetekben csak alkatrész– és kiegészítővétel-kényszer, szerencsésebb alkalmakkor elég egy-egy új nyereg, gumi, pumpa, csengő, lámpa, kéziszerszám, övtáska, sisak, kantáros nadrág vagy narancssárga mez. Az idők múltával összehord, vagyis összeteker magának az ember egy csomó eredményt, száz kilométereket teljesít a megadott szintidőn belül, hegyekre harcolja fel magát, kegyetlen sebességgel zúdul le a lejtőkön; ha nem akarja is, történetei lesznek, megélednek benne a bringás történetek, lassan már csak erről tud beszélni. Szóval veszélyes is lehet a bicós élet.