Magyar nővér a drinai vértanúk között

A négy fiatalabb, huszonkilenc – ötvennégy éves szerzetes nővért Gorazdéba vitték, és egy kaszárnya második emeleti szobájába zárták őket. Még aznap, december 15-én rájuk törtek a csetnikek, akik a nőt látták bennük. Hogy mentsék magukat, s fogadalmukhoz híven megőrizzék tisztaságukat, sorra kiugrottak az ablakon. A még élő, de súlyosan megsebesült horvát, szlovén és magyar nővéreket késsel halálra szurkálták, s a közeli Drinába dobták őket. Sjetlinában hagyott társukat szintén meggyilkolták a csetnikek.

A mártírhalált halt nővérek között volt egy magyar származású: Bernadeta Banja, aki vértanúsága idején a legfiatalabb, huszonkilenc esztendős volt, és édesapja, Bánya József 1871-ben Kaposváron született. Felesége a második gyermek szülésekor meghalt. A fiatal özvegyember áttelepült Horvátországba. Bjelovar közelében portát, nyolc hold földet vásárolt, s rövidesen újra megházasodott. Az ugyancsak magyar családban született Kovács Terézt vezette oltárhoz a veliki grdjevci templomban. S. M. Slavica Buljan FDC Zágrábban kiadott könyvéből azt is tudjuk: József és Teréz házasságából tizenhárom gyermek született, akik közül hat meghalt. Bernadeta nővér, akit Terezaként anyakönyveztek, a tizenkettedik volt a sorban. 1912. június 17-én jött világra.

 Bernadeta Banja nővér

Szülei mindketten a ferences harmadrendiek imádságos életét élték, s gyakran megesett, hogy az apa a betegek gyógyulásáért imádkozott. Vagy éppen temetéseken szolgáltak. Mivel a plébános nem tudott magyarul, sok magyar hívő pedig nem értett horvátul, Bánya József imádkozott magyarul a holtak lelki üdvéért, és mondta el buzdításait. Házioltár is volt az otthonukban, rendszeresen mondták az úrangyalát, s pergették a rózsafüzér szemeit. Teréz már kiskorában zárdába kívánkozott – lévén visszahúzódó, társainál mélyebb belső életet élő gyerek. Tizenhét évesen köteleződött el az Úrnak. Az Isteni Szeretet Leányainak koprivnicai közösségébe ment, onnan a szarajevói képzőközpontba került, ahol a konyhán segédkezett. Rendi ruháját 1930. augusztus 5-én öltötte magára, s amikor a szertartást vezető pap megkérdezte: „Mit kíván, tisztelendő szűz Terezija Banja, mostantól fogva Bernadeta nővér?”, Teréz ezt válaszolta: „Isten szerelméért és Krisztus Urunkért kérem az Isteni Szeretet Leányainak ruháját, hogy benne jobban szolgálhassam Istent, megtartva a rend szabályait és Isten szent parancsolatait.” A pap pedig a következő szavakkal adta át a megáldott ruhát és fátylat: „Az Úr öltöztessen az üdvösség és igazság ruhájába. Vedd magadra az Úr édes igáját, hogy békét találj lelkednek!” Miután megkapta az övet és az imakönyvet, koszorú került a fejére e szavak kíséretében: „Emlékeztessen a mennyei koronára, melyet az Úr azoknak készít, akik szeretik!”

A szarajevói Szent József Intézetben működő noviciátusban a második évben Berchmana Leidenix volt a novíciamesternő, aki igencsak szigorú szerzetes hírében állt, ám szinte anyai módon szerette a rábízottakat. A kortársak beszámolói alapján Bernadeta apró termetű, de erős fizikumú lány volt, aki készséggel segített mindenben, de legjobban a konyhán érezte magát. Apró sámlira kellett felállnia, hogy meg tudja keverni az ételt. 1932. augusztus 15-én tett első fogadalmát követően rövid ideig Szarajevóban segédszakácsnősködött, októberben Paléba helyezték, hogy önálló szakácsnője legyen a zárdának. Olykor ötven-hatvan személyre is főzött naponta, s az is megesett, hogy mire a többi nővér felkelt, már tizenöt kenyeret megsütött.

Huszonhat évesen tette le örökfogadalmát. Társai szerint a „röpimák nővére” volt, aki nemcsak a kötelező imákat mondta el, hanem minden pillanatot megragadott, hogy rövid fohászokkal emelje szívét Istenhez. Nővértársait és a gyerekeket képeslapokból varrt kápolnákkal örvendeztette meg.

1941 áprilisában a lebombázott Belgrádból menekülő kormánytagok Paléban leltek menedéket, s Bernadeta öt napig étkeztette a halálra rémült minisztereket és családtagjaikat. Slavica Buljan kötetében megszólal Juraj Rupcic, aki fogolyként került a nővérek mellé a Gorazdéba vezető úton. Ő túlélte ugyan a háborút, de sokáig megmaradt benne a kép: Bernadeta ugrott ki utolsóként a kaszárnya emeleti ablakából…

 

 Közösségben

A hír, miszerint XVI. Benedek felhatalmazta a szenttéavatási ügyek kongregációját, hogy tegye közzé: a boldoggá avatandó személyek között vannak a drinai vértanúk is, lázba hozta az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció magyar tagjait is. Kovács Piroska Mária nővér, magyarországi tartományfőnöknő egyik nővértársával Bernadeta édesapjának szülővárosába, Kaposvárra látogatott, hogy Balás Béla megyés püspököt tájékoztassa.

A tartományfőnöknő lapunknak elmondta: különösen felemelő érzés kerítette hatalmába, hiszen a világon ezerszáznyolcvan tagot számláló Isteni Szeretet Lányai Kongregáció története során most avathatnak először boldogokat. Több nővér ügye is Rómában van, ám a boldoggáavatási eljárás csak a drinai vértanúk esetében fejeződött be. A tizennyolc tagú magyar kongregáció idősebb és fiatalabb tagjai is hálával és szeretettel gondolnak egykori mártírtársaikra.

A nővérek boldoggá avatása különleges ajándék – mondta a rendfőnöknő. – Sok reményt is felébreszt bennünk, és valamennyien példaként állnak előttünk. Mindenben, még az apróbb dolgokban is kérjük a közbenjárásukat. Különösen a „röpimák nővéréét”, akinek magyarországi gyökerei vannak.

A boldoggá avatásra természetesen a Kaposvári egyházmegyéből is érkeznek majd egyháziak, világiak, és a Medjugorjébe induló somogyi zarándokok is betérhetnek majd Szarajevóba.