Jegyben a Szentlélekkel

A gyesen lévő feleség agrármérnök, férje villamosmérnök és műszaki tanár. A Kaposvári Egyetem és az egyetemisták, főiskolások Szent Imre-templomban működő, Borda Ildikó és Gombos Filoména vezette közössége hozta össze őket.

 

 
  

Egyre józanabbá és tisztánlátóbbá tettek

a gyermekáldásra kimondott igenjeink

 

– Sok időbe telt, míg észrevettük egymást – mondja mosolyogva a hatgyermekes családból való Zsuzska. – A szolgálattal, a közösségi léttel voltam elfoglalva, s nem azzal, hogy Balázs folyamatosan küldözgeti szerelemnyilait. Pedig már Szegeden elegem lett a katolikus leánygimnáziumból, a kollégiumi életből, mert a tanáraink azt sugallták: ne tartozzunk más közösségekbe, hanem mi alkossunk egyet. No de huszonnégy órán át összezárva lányokkal?

 

A feleség hívő baptista családban született; édesapja negyven fölött végezte el a teológiát, s közben katolizált. Úgy érezte: megtalálta a gyökereket. Csemetéi is vallásos szellemben nevelkedtek, ám Zsuzska egy arlói lelkigyakorlaton különös mélységgel élte meg Isten érintését.

 

– A leánygimnáziumban lelkigyakorlatot hirdettek meg, de érdektelenség övezte – emlékezik. – Gáspár István atya érzékelte ezt, és azt tanácsolta, hogy csak azok jelentkezzenek, akiket valóban őszintén vonz e néhány nap. Az osztályból talán heten indultunk a ferences nővérekhez, ahol nyomban magával ragadott a Szentlélek. Máig őrzöm az életátadási ima intenzitásának és a nővérek lélekkeresztségünkért való közbenjárásának emlékét. A túláradó szeretet érzése nem sűríthető szavakba, mint ahogy az imádság és a dicsőítés iránti szomjúság sem. Istent dicsérő dalok szólalnak meg bennünk: ezek adnak tartalmat és célt napjainknak, és az ige fényében próbálunk élni, dolgozni, gyermekeket nevelni és szolgálni.

 

A házaspár szerint a jó házasság a bizalomra épül: nincs mit eltitkolni Isten és egymás elől. Ellenkező esetben szabadság helyett kaloda várna rájuk. Kegyelemnek tartják azt is, hogy tisztaságukat megőrizve fogadhattak hűséget egymásnak. Tudják, hogy a világ számára ez nem erény, nekik mégis nagy kincs. Csakúgy, mint a Szentlélek-jegyesség.

 

– Naponta szól hozzám a Lélek – veti közbe Balázs. – Akár eseményeken, akár a Szentíráson keresztül. Késztet, indít. Apró „mozdulatokkal”, megérzések révén üzen, ám tanulni kell meghallani a súgását…

– Öröm és bánat esetén pedig a szenteket, az őrangyalokat kell hívni – hangsúlyozza Zsuzska.

 

 

 Csak Istennel lehet teljes a lét

A Tóth házaspár oszlopos tagja a Szent Imre plébánián működő Kút közösségnek. A kéthetenkénti találkozókon taizéi jellegű imákra hangolódik a lélek, a nyitott alkalmakon pedig a dicsőítés lendülete ragadja magával a békére vágyókat. Csoportbeszélgetések helyett hétköznapi tanúságtételek hangzanak el, és a spontán megnyilatkozások révén – amelyek azt igazolják, illusztrálják, mely helyzetekben volt érzékelhető az isteni jelenlét – mindenki tanul a másiktól.

Arról is faggatom a párt, milyen egyházi vagy világi programokon vettek részt, amelyek segítségükre voltakvannak abban, hogy közelebb hozzák a hitetleneket templomhoz, valláshoz, Istenhez, vagy éppen felrázzák szendergésükből a konzervatív vallásgyakorlókat, a „langyos” keresztényeket.

Balázs a budapesti és a kaposvári életvédő zarándoklatokat említi, amelyek sokakat megmozgattak. Az volt bennük felemelő, hogy kiléptek velük a templom falai közül. Az Emmánuel közösség találkozóiról is szót ejt, valamint az utcai evangelizációról, amely mindig felkavarja az állóvizet. A karizmaiskola zárásaként tartott budaörsi gyógyító imaalkalomról is beszél, ahol ezernyolcszáz ember hallgatta a tanítást és hangolódott a gyógyító Isten akaratára. Az óbudavári családnapokon pedig a schönstatti közösséggel tapasztalták meg, hogy léteznek három-hat gyermekes családok, amelyek tagjai Tóthékhoz hasonlóan gondolkodnak.

 

 A bizalom lépcsőin

Zsuzska a kaposvári Szent Imré-s Élet a Lélekben szemináriumot emeli ki, amelyet Varga László plébános öt év után újra meghirdetett. Ezen mintegy hatvanan vettek részt, és sokak életét átformálta. Mint megjegyzik: családjukra is hatott e kilenc hét, hiszen jó pár férj-feleség már most jelezte, részt venne a következőn.

– Évek óta motoszkált már bennem: imádkozzunk gyógyulásokért is – avat be terveibe Zsuzska. –  Főképp a belső gyógyulásokért való imára „gyúrtam”, de a fizikai gyógyulások is rendkívül fontosak. Szerencsére zöld utat kaptam Laci atyától, és számos segítővel útjára indulhatott az „Érints meg engem!” csoport. Egyre többeket vonz a minden hónap első vasárnapjának délutánján tartott, gyógyító misével záruló imaszolgálat, és már a megyehatárokon túlról is érkeznek hozzánk. Olyanok is, akik régen eltávolodtak az egyháztól, és több évtizede gyóntak utoljára. Sokak számára ez az utolsó esély a gyógyulásra, akár lelki, akár testi bajaikra. Csodálatos, hogy Krisztushoz jönnek, és a közbenjárók imáin keresztül megérezhetik Isten erejét, a Szentlélek gyógyító jelenlétét. Hogy mindez valóság, arról telefonok, levelek, e-mailek és személyes, olykor könnyfakasztó tanúságtételek tanúskodnak. – A közbenjáró imán én gitárral és énekkel szolgáltam – fűzi tovább a szót a férj –, ám nem éreztem magaménak ezeket az alkalmakat. Egészen addig hiányérzetem volt, míg el nem végeztem a karizmaiskolát. Jézus kétezer éve elhangzott szavai döbbenetes erővel hatottak rám: próféciái ugyanúgy hozzánk is szólnak, mint az egykori emberekhez. Ugyanazokat a dolgokat fogjátok véghezvinni, amiket én tettem –  lüktettek bennem az evangéliumi sorok. Szertefoszlottak az aggályaim, s rögtön készen álltam a szőlőbe menni.

 

Balázs gyakran vállal munkát az Úr szőlejében. A nagyheti kommentárok nélkülözhetetlen főszereplője, rendszeresen zenél-énekel a Horváth Zola vezette gitáros csoportban, várja a Kút, s az egyházközség képviselő–testületének is tagja. Helyesen sáfárkodik az idejével, próbál mindenütt helytállni, ám amikor a cukorgyárban beindul a szezon – merthogy ott dolgozik –, már bonyolultabb az időpont–egyeztetés.

 

– Hallottam, hogy a hátunk mögött szektásoknak neveznek bennünket – mondja Zsuzska. – Amikor a harmadik babánk érkezését vártuk, többen sajnálkozva tekintettek ránk. Egyesek pedig megkérdezték: teljesen elment az eszetek? Minket azonban egyre józanabbá és tisztánlátóbbá tettek a gyermekáldásra kimondott igenjeink, hiszen így százszázalékosan biztosak lehetünk abban, hogy mindez Isten akarata. Veszélyforrást inkább az jelenthet, hogy sokan tökéletes párnak tartanak bennünket, pedig mi is követünk el hibákat, nekünk is vannak bűneink. Némelyekben talán irigység lappang a nagy család, a kiegyensúlyozott kapcsolatunk miatt.

 

 

– …és a szerelmünk miatt – egészíti ki feleségét Balázs. Náluk nem volt hagyomány a nagy család, de nyitott volt rá, és nagyon örül gyermekeiknek.

 

 

– Fogy a magyar, bele kell húzni – tartja. – Én is felelősséget érzek a nemzetünkért. A Tóth gyerekek már pólyáskorukban hozzászoktak az imához, énekhez, dicsőítéshez. Esténként gyertya gyúl a nappaliban, majd a gyerekek és szüleik egyaránt sorolni kezdik, mit köszönnek meg Jézusnak. Olykor a kaposvári sétálóutcán is „evangelizálnak” a lurkók, amikor műanyag motorukkal ide-oda gurulva dicsőítő énekekkel allelujáznak. Nem lehet elég korán kezdeni, vélik a szülők.

 

S hogy mi ad még örömöt ezen az Isten jelölte úton? – Az életforma, amit nagycsaládos anyaként élek – állítja Zsuzska. – Szinte mindenről le kell mondanom, ami néha nagyon nehéz, de tisztában vagyok állapotbeli kötelességeimmel. Ezért a legapróbb eseményeknek is tudok örülni. Annak például, hogy négy év után lámpabúra került a fürdőszobába, vagy hogy már a három és fél esztendős gyermekünk is képes önállóan felöltözni. Meg annak, hogy a legkisebb az elmúlt éjszaka nem ötször, hanem csak kétszer riasztott bennünket. Az anyaság mellett az a legnagyobb örömforrásom, ha a templomi szolgálat kiszakít a mókuskerékből. Ettől ugyanis nemcsak mások kapnak erőre, hanem én is. Tavaly meghalt az egyik szomszéd néni, és a hozzátartozók helyett mi mondattunk misét a lelki üdvéért. Amikor híre ment ennek, a fél utca eljött a templomba. Leírhatatlan volt az ott érzett örömöm.

Balázs rövid tűnődés után megjegyzi:

 

– Számomra még az nagy öröm, ha Zsuzska elenged focizni, s ha a legnagyobb fiunk is nyírja a füvet…

 

Tóthék világító lámpásként élnek, és tetteikkel bizonyítják: csak Istennel lehet teljes a lét. Laci atya a lelki vezetőjük. Mint mondják: ő a tőkesúly a vitorlásban, hogy el ne „szálljanak”.

A Szentlélek pedig közben végzi a dolgát. Életalakító hatalmával ott fúj, ahol akar.

Fotó:  Lőrincz Sándor