Bécsi magyar „intézmény” volt

Valentiny Géza (1927-2011) apostoli protonotárius, volt ausztriai magyar főlelkész diákként szüleivel kényszerült Szegedről Ausztriába menekülni. A vorarlbergi egyházmegyében megbecsült lelkipásztor lett, miután 1952-ben Bécsben pappá szentelték. Amikor az Europäischer Hilfsfonds (Európai Segélyalap) első magyar előadója, a premontrei Paulai Imre Károly elhunyt, Valentinyt javasolták utódául. Nagyszerű választás volt. Ő ugyanis tisztán, átláthatóan és igazságosan kezelte a kérelmek előkészítését és bonyolítását, de sosem vált száraz, rideg, „számszaki” hivatalnokká. Széles körű műveltsége, zenei, irodalmi érdeklődése és szellemes emberszeretete tette közkedveltté és őrizte meg attól, hogy kiüresedjék. A segélyszervezet 1995-ben bekövetkezett megszűnéséig segítette a hazai lelkipásztori munkát. 2006-ig az ausztriai magyar lelkipásztorkodás vezetője is volt.

Személyes életműve huszadik századi egyháztörténet-írásunk nem elhanyagolható, megörökítendő témája. Hálás imádság kísérje hazavezető útján!