Óbudai Nyár. A fesztiválon a Szent Efrém Bizánci Férfikar bensőséges szólamhangzásait hallgattam. Hazánk egyetlen ilyen professzionális zenei együtteséét. De ki a kórus névadója?

A 325-ben megtartott niceai zsinaton, ahol hitvallásunkat Áriusz ellenében megfogalmazták, jelen volt egy tizenkilenc esztendős ifjú is püspökével: Niszibi Efrém, akiből később költő és egyházdoktor lett.  

Alig egy esztendeje keresztelték meg. Hamarosan szerpap lett. Nem tudhatta, hogy egyszer így beszélnek majd róla az emberek: Efrém, a Szentlélek hárfája.

Fedezzük fel a zsolozsmát! (6.)

„Este lett, és reggel…” – olvassuk a Szentírás legelső soraiban. A teremtés egészét ritmizálja az idő kozmikus váltakozása, így az ember mint teremtmény is ebbe a nagy ritmusba lett „beleszőve” (!): egész világlátásunkat, a teremtés egészéhez, de magához az Úrhoz való viszonyunkat is meghatározza a mindenségnek ez a sajátos hullámzása.

A Biblia üzenete

A húsvét utáni negyven nap különleges idő Jézus és az apostolok életében. Ekkor nem kerül sor nagy néptömegeket megmozgató tanításokra, különös elrejtettség hatja át ezt az időszakot. Mi ennek az oka?

Az, hogy Jézus feltámadása lényegileg más, mint Jairus lányának, a naimi ifjúnak vagy éppen Lázárnak a feltámasztása. Ez utóbbiak korábbi földi életükbe térhettek vissza: minden ugyanúgy folytatódhatott számukra, mint előbb volt. Ugyanúgy megmaradt a betegség, a testi szenvedés tapasztalata, végső soron pedig az elkerülhetetlen testi halál törvénye is. Jézus azonban nem így támadt fel. Ő már a húsvéti új életet hordozza feltámadásában.