Isten fölrakott a korongjára

S ezen a gondolatsoron halad tovább: remélemügyes gazdasági  pénzügyi szakemberek segítségével előbb-utóbb kilábalunk, de mindez nem sokat ér, ha magunk nem változunk meg. S ez a nehezebb és hosszabb folyamat.”
  „A mai társadalomnak bár nem egyszerű az élet nem az anyagi szegénység, hanem a lelki, szellemi nyomor a legnagyobb baja. A gazdasági válságból

Molnár Róbertet legutóbb harmadszor választották meg polgármesternek a Szegedhez közeli településen, Kübekházán, pedig még ma is fiatalember, negyvenéves. Egy politikus, akit rabul ejtett Isten címmel most jelent meg vallomásos könyve; erről beszélgetünk, a megpróbáltatásokkal teli, mégis kibontakozó értelmes életről, amelynek összefoglalása lehet: „A megtérés nem egy adott pont az ember életében, hanem kettőspont: az igazi vándorút ekkor kezdődik” – de előbb még országos gondok kerülnek elő.

„Azért nem értek egyet az egyes kormányok politikájával, mert mindent kizárólag gazdasági szempontból közelítenek meg. Amíg az életet pénzben mérik , nem változik meg semmi. Milyen céljai vannak életünknek ezt kell eldöntenünk! A jó célok eléréséhez Isten ösvényt is ad.” emberi sorsokat, vágyakat, a közösségek törekvéseit

 

Majd Molnár Róbert azt fejtegeti: a politika önmagában nem bűnös „találmány”. „Már gyerekkorom óta erre szocializálódtam a nagyapám mellett, aki mindig határozott véleményt képviselt. Nagyanyámtól kaptam a miatyánkot, nagyapámtól a politikai gondolkodást.”

A nagyapa antikommunista volt. „Gyűlölte a rendszert, de szerette az embert, ha kommunista volt is. A hívőnek nem államfőktől, kormányfőktől és pártoktól kell függenie, hanem egyedül Istentől. Ma az egyik narancssárgára, a másik vörösre akarja festeni az országot. Ennél sokszínűbbek vagyunk, s az igazság egyik oldalon sincs. Valahol följebb kell keresni…”

Tizenhét évesen 1990 előtt már részt vállalt a helyi „politikában”. Az irodájával szomszédos helyiségben akkor még tanácsházának hívták a gyámügyi előadó megdorgálta: ha nem hagyja abba a „szervezkedést”, gyámság alá helyezik! Úgy tekintettek rá a tanácsi vezetők 1988-ban, mintha „ellenforradalmár” lenne. Pedig csak azt szerette volna, ha programokat szerveznek a fiataloknak, „ne öntsön el mindent a szürke, egyhangú élet”.

 1991-ben a szegedi Tejipari Vállalatnál dolgozott. „Középkáder lettem, felsőfokú végzettség nélkül. Láttam, milyenek az emberek: képmutatók, haszonlesők, mások önzetlenek, jó szándékúak.”

Eljárt az akkor még ellenzéki rendezvényekre: megfordult az MDF, a Fidesz, a KDNP és a Kisgazdapárt gyűlésein. Végül a kisgazdáknál kötött ki. „Harcos lelkületük találkozott a temperamentumommal. S a magyar vidék sorsáról volt szó!”

Molnár Róbert ma is falusi parasztgyereknek vallja magát, bár időközben a humán menedzser szak mellett jogi diplomát is szerzett. sokaknak sikerült is… De az egyetemisták őszintén vágyták a radikális változást.”„Számomra fontosak paraszti őseim életének értékei. A kisgazdák között sok ügyvéd akadt, köztük számos olyan alak, aki azért sündörgött ott, hogy majd a földvisszaadásnál megszedje magát

Közben a kisgazdák megkérték, legyek a párt megyei sajtófőnöke. „A politikai fordulópont 1990. január 20-án következett be az életemben. Akkor ismerkedtem meg Torgyán Józseffel a Budapesten rendezett egyeztető nagygyűlésen. Tetszett a harcossága, s akkor még önzetlennek láttam ezt…”

Ettől kezdve szervezte Torgyán József vidéki útjait, s amikor a politikust 1991-ben pártelnökké választották, Molnár Róbertet elismerve jó szervezőkészségét meghívta a párt országos központjába. Előbb szervezési, majd protokoll osztályvezető lett, később főtitkárhelyettes, 1998-ban országgyűlési képviselő.

Hamar magasba lendült, „túl magasra, s ez elszédített”.

Ma is úgy gondolja, a kisgazda politizálás iránya az ország érdekét szolgálta. De hamarosan „elegem lett a kamarillapolitikából, amely ekkoriban jellemezte a kisgazdapártot. Egyesek úgy gondolták, a hatalom arra való, hogy egyéni érdekeiket szolgálja, s visszaéltek a hatalmukkal.”

Ekkor „megbicsaklott” benne valami. Egy pártdöntés miatt utólag arra akarták rávenni, hamisítsa meg a jegyzőkönyvet erkölcsi döntés elé állították. Nem vállalta a nemtelen feladatot.

„Ekkor kizártak a frakcióból, megvonták országgyűlési jegyzőségemet, egyik napról a másikra független képviselő lettem. Orbán Viktor kérésére pártonkívüliként csatlakoztam a Fidesz-frakcióhoz, mert baloldalról erősödtek a támadások a kormányzati többség csökkenése láttán.”

Sikeres ember volt, fiatalon a politika első vonalába került, majd 2002. május 15-én a választásokkal – egyszerre mindenből kikerült. Öt hónap munkanélküliség következett.

„Közben 1998-ban megnősültem. A szülők ellenkezésével dacolva »elraboltam« a feleségemet. Együtt jártunk a jogi karra. Rövidesen azonban zátonyra futott a házasságunk.”

Budapestről visszaköltöztek Kübekházára, ahol közben építettek egy kis házat. De egyik napról a másikra még a részletet sem tudták fizetni. „Feleségem nagyapjától kaptunk kölcsön. Depressziós állapotba kerültem, feleségem diákhiteléből és munkanélküli segélyből éltünk, közben végeztük egyetemi tanulmányainkat.”

2002 októberében elindult szülőfalujában a polgármesteri választáson. Meggyőző arányban őt választották meg. „Belevetettem magam a munkába. A falu szó szerint romokban hevert, valamit tenni kellett. S ha sikerült ez, nem magamnak, hanem Istennek köszönhetem, ő »csak« fölhasznált engem ehhez. Ezt már mai megvilágosodásommal mondom. Építkezni kezdtünk, az önkormányzat  visszafizette adósságát, de még ekkor is úgy gondolkodtam, Istent leemelhetem a polcról.– amikor szükségem van rá.”

 

Országgyűlési képviselőként, a politika sűrűjében Istennek nem kedves dolgokat is elkövetett. „Ezzel együtt mindjobban vágyódtam Isten után, felkerestem a Bosnyák téri katolikus közösséget. Amikor jöttem ki a templomból, mint valami ipari porszívó, úgy akart a gyóntatófülke beszívni. S én még mindig ellenálltam. Isten hagyott: ha nem akarom, menjek a magam feje után. Vallásos voltam ugyan, de még nem hívő.”

(Folytatás a következő lapszámunkban.)

Fotó: Cser