S ezen a gondolatsoron halad tovább: – remélem – ügyes gazdasági – pénzügyi szakemberek segítségével előbb-utóbb kilábalunk, de mindez nem sokat ér, ha magunk nem változunk meg. S ez a nehezebb és hosszabb folyamat.”
– „A mai társadalomnak bár nem egyszerű az élet nem az anyagi szegénység, hanem a lelki, szellemi nyomor a legnagyobb baja. A gazdasági válságból
– Molnár Róbertet legutóbb harmadszor választották meg polgármesternek a Szegedhez közeli településen, Kübekházán, pedig még ma is fiatalember, negyvenéves. Egy politikus, akit rabul ejtett Isten címmel most jelent meg vallomásos könyve; erről beszélgetünk, a megpróbáltatásokkal teli, mégis kibontakozó értelmes életről, amelynek összefoglalása lehet: „A megtérés nem egy adott pont az ember életében, hanem kettőspont: az igazi vándorút ekkor kezdődik” – de előbb még országos gondok kerülnek elő.
„Azért nem értek egyet az egyes kormányok politikájával, mert mindent kizárólag gazdasági szempontból közelítenek meg. Amíg az életet pénzben mérik –, nem változik meg semmi. Milyen céljai vannak életünknek – ezt kell eldöntenünk! A jó célok eléréséhez Isten ösvényt is ad.”– emberi sorsokat, vágyakat, a közösségek törekvéseit
Majd Molnár Róbert azt fejtegeti: a politika önmagában nem bűnös „találmány”. „Már gyerekkorom óta erre szocializálódtam a nagyapám mellett, aki mindig határozott véleményt képviselt. Nagyanyámtól kaptam a miatyánkot, nagyapámtól a politikai gondolkodást.”
A nagyapa antikommunista volt. „Gyűlölte a rendszert, de szerette az embert, ha kommunista volt is. A hívőnek nem államfőktől, kormányfőktől és pártoktól kell függenie, hanem egyedül Istentől. Ma az egyik narancssárgára, a másik vörösre akarja festeni az országot. Ennél sokszínűbbek vagyunk, s az igazság egyik oldalon sincs. Valahol följebb kell keresni…”
Tizenhét évesen – 1990 előtt – már részt vállalt a helyi „politikában”. Az irodájával szomszédos helyiségben – akkor még tanácsházának hívták – a gyámügyi előadó megdorgálta: ha nem hagyja abba a „szervezkedést”, gyámság alá helyezik! Úgy tekintettek rá a tanácsi vezetők 1988-ban, mintha „ellenforradalmár” lenne. Pedig csak azt szerette volna, ha programokat szerveznek a fiataloknak, „ne öntsön el mindent a szürke, egyhangú élet”.
1991-ben a szegedi Tejipari Vállalatnál dolgozott. „Középkáder lettem, felsőfokú végzettség nélkül. Láttam, milyenek az emberek: képmutatók, haszonlesők, mások önzetlenek, jó szándékúak.”
Eljárt az akkor még ellenzéki rendezvényekre: megfordult az MDF, a Fidesz, a KDNP és a Kisgazdapárt gyűlésein. Végül a kisgazdáknál kötött ki. „Harcos lelkületük találkozott a temperamentumommal. S a magyar vidék sorsáról volt szó!”
Molnár Róbert ma is falusi parasztgyereknek vallja magát, bár időközben a humán menedzser szak mellett jogi diplomát is szerzett. – sokaknak sikerült is… De az egyetemisták őszintén vágyták a radikális változást.”„Számomra fontosak paraszti őseim életének értékei. A kisgazdák között sok ügyvéd akadt, köztük számos olyan alak, aki azért sündörgött ott, hogy majd a földvisszaadásnál megszedje magát
Közben a kisgazdák megkérték, legyek a párt megyei sajtófőnöke. „A politikai fordulópont 1990. január 20-án következett be az életemben. Akkor ismerkedtem meg Torgyán Józseffel a Budapesten rendezett egyeztető nagygyűlésen. Tetszett a harcossága, s akkor még önzetlennek láttam ezt…”
Ettől kezdve szervezte Torgyán József vidéki útjait, s amikor a politikust 1991-ben pártelnökké választották, Molnár Róbertet – elismerve jó szervezőkészségét – meghívta a párt országos központjába. Előbb szervezési, majd protokoll osztályvezető lett, később főtitkárhelyettes, 1998-ban országgyűlési képviselő.
Hamar magasba lendült, „túl magasra, s ez elszédített”.
Ma is úgy gondolja, a kisgazda politizálás iránya az ország érdekét szolgálta. De hamarosan „elegem lett a kamarillapolitikából, amely ekkoriban jellemezte a kisgazdapártot. Egyesek úgy gondolták, a hatalom arra való, hogy egyéni érdekeiket szolgálja, s visszaéltek a hatalmukkal.”
Ekkor „megbicsaklott” benne valami. Egy pártdöntés miatt – utólag arra akarták rávenni, hamisítsa meg a jegyzőkönyvet – erkölcsi döntés elé állították. Nem vállalta a nemtelen feladatot.
„Ekkor kizártak a frakcióból, megvonták országgyűlési jegyzőségemet, egyik napról a másikra független képviselő lettem. Orbán Viktor kérésére pártonkívüliként csatlakoztam a Fidesz-frakcióhoz, mert baloldalról erősödtek a támadások a kormányzati többség csökkenése láttán.”
Sikeres ember volt, fiatalon a politika első vonalába került, majd 2002. május 15-én – a választásokkal – egyszerre mindenből kikerült. Öt hónap munkanélküliség következett.
„Közben 1998-ban megnősültem. A szülők ellenkezésével dacolva »elraboltam« a feleségemet. Együtt jártunk a jogi karra. Rövidesen azonban zátonyra futott a házasságunk.”
Budapestről visszaköltöztek Kübekházára, ahol közben építettek egy kis házat. De egyik napról a másikra még a részletet sem tudták fizetni. „Feleségem nagyapjától kaptunk kölcsön. Depressziós állapotba kerültem, feleségem diákhiteléből és munkanélküli segélyből éltünk, közben végeztük egyetemi tanulmányainkat.”
2002 októberében elindult szülőfalujában a polgármesteri választáson. Meggyőző arányban őt választották meg. „Belevetettem magam a munkába. A falu szó szerint romokban hevert, valamit tenni kellett. S ha sikerült ez, nem magamnak, hanem Istennek köszönhetem, ő »csak« fölhasznált engem ehhez. Ezt már mai megvilágosodásommal mondom. Építkezni kezdtünk, az önkormányzat visszafizette adósságát, de még ekkor is úgy gondolkodtam, Istent – leemelhetem a polcról.– amikor szükségem van rá.”
Országgyűlési képviselőként, a politika sűrűjében Istennek nem kedves dolgokat is elkövetett. „Ezzel együtt mindjobban vágyódtam Isten után, felkerestem a Bosnyák téri katolikus közösséget. Amikor jöttem ki a templomból, mint valami ipari porszívó, úgy akart a gyóntatófülke beszívni. S én még mindig ellenálltam. Isten hagyott: ha nem akarom, menjek a magam feje után. Vallásos voltam ugyan, de még nem hívő.”
(Folytatás a következő lapszámunkban.)
Fotó: Cser
