De messze van Jeruzsálem
Vers
az ég odakint vak korom
a jövő nap mit rejteget
ha úgy akarja megtudom
Vers
Az Úr hívására felelt
Mádl Ferencre emlékezünk
Egyik régi nyilatkozatában Jónás bibliai történetét idézte fel, akit az Úr Ninivébe küldött, hogy bűnbánatot hirdessen, de ő inkább hajóra szállt, hogy kibújjon a feladat alól. Küldetését azonban végül mégis teljesítenie kellett. „Én nem bűnbánatot akartam hirdetni Ninive-Magyarországon, s prófétának sem tartottam magam. Egy voltam azok közül, akik feleltek a hívásra.”
Bakonyi faluból, hatgyerekes családból, tiszta értékrenddel indult, katolikus neveltetését a hitoktatáson és a piarista gimnázium szellemén túl főleg szülei életpéldájának köszönhette. Ez a példa a könyvek szeretetét is magában foglalta. A nemzetközi magánjog professzoraként szolgálta embertársait, szerette, vezette tanítványait. „Igyekeztem mindig valamivel többet tenni a szorosan vett kötelességemnél” – mondta egyszer. „Fenntartás és érdek nélkül” szerette az embereket.
És máris este van
Vers
Mindenki egyedül él a föld szívén
Belényilall egy napsugár
És máris este van
Szabó Ferenc SJ fordítása
„Ha áhítod az igazságot”
Cs. Gyimesi Éva lelki hagyatékából
Évához több mint három évtizedes barátság fűzött. Ezért is kért fel nemegyszer, hogy ha meghal, kísérjem el temető papként a Házsongárdba. Jó néhány levelét becses emlékeim között őrzöm. Az egyik, mely mély lelkiségről tanúskodik, 1984-ből való:
Ingóságom, ez a nyomorult test, nem tud pihenni. A szomszéd szobából, a csukott ajtón keresztül hallom, ahogy fiam rágja az almát. De a lelkem megnyugodott már Benned, Istenem. Minduntalan eszembe jutsz. Úgyszólván óránként. Liturgia-töredékeket sodor föl bennem valami áradat.
Isten fölrakott a korongjára (II. rész)
Molnár Róbert kübekházi polgármester: Az igazi vándorút ekkor kezdődik
Sokan elmenekülnek Isten elől, bízva magukban, s közben a halálba „kudarcba, bűnbe – futnak. S amikor baj van, mint egy kívánságteljesítő automatához, Istenhez fordulnak – írja könyvében Molnár Róbert.
Polgármesterként munkamániás lett, gyakorlatilag csak aludni járt haza, feleségével alig találkozott. 2003 karácsonya előtt neje néhány napra hazautazott a szüleihez pihenni. Róbert feldíszítette a fenyőfát, várta vissza. S a feleség telefonált: nem jön…
„A Lélek éltet”
Beszélgetés Jelenits István piarista szerzetessel a pünkösdről és a Szentlélek erejéről
– A pünkösd fénye mintha valamelyest elhomályosodott volna napjainkban. Sokan talán nem is sejtik, hogy ez a két nap nem pusztán majálisok, juniálisok alkalma és a természet megújulásának ünnepe. Lehet, hogy a hitüket gyakorló keresztények között is megfogyatkozott ennek az ünnepnek a becsülete?
– A húsvét és a pünkösd eredete szerint is a tavaszhoz kapcsolódik. Nemhiába mondja Balassi Bálint: „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, mindent egészséggel látogató ege…” Laicizálódott, a természethez nosztalgikusan visszavágyódó társadalmunk akkor is őriz valamit az ünnep tartalmából, ha csak ezekre a mozzanatokra figyel. Az egyház talán nem ünnepli olyan förgeteges örömmel a pünkösdöt, mint a karácsonyt és a húsvétot, de a Szentlélekről mégsem akar elfeledkezni. Magyar vonatkozásban elég a csíksomlyói búcsúra utalnunk: ott az egész Kárpát-medence magyarsága találkozik, s az ünnep öröme a televízió közvetítésében milliókhoz eljut.
Maradandót adott
Valentiny Géza, nyugalmazott ausztriai főlelkész életének nyolcvanötödik, papságának ötvennyolcadik évében, június 1-jén elhunyt. Érettségi után, 1945-től teológiai tanulmányait a bécsi Pázmáneumban folytatta, majd 1952. június 29-én Bécsben szentelte őt pappá Theodor Innitzer bíboros. Káplánként működött az alsóausztriai Staatzban (1952-1954), azt követően Vorarlbergben szolgált, előbb lelkészként Gurtisban (1954-1958), majd plébániai kormányzóként Weilenben (1958-1971).
Bécsi magyar „intézmény” volt
Bécs egykori bíboros érseke, Franz König annak idején úgy fogalmazott: „Segíteni akarunk keresztény testvéreinknek, hogy a kommunizmusban élni tudjanak, levegőhöz jussanak, elviseljék a nyomást. Ezért keressük a kapcsolatokat velük.” Természetesen a lelkipásztori munka anyagi feltételeire is nagy szükség volt. Főként a német egyház járt élen ebben. Bécs volt a segélyezés központja, és 1972. január elsejétől magyar vonatkozásban Valentiny Géza vezette a munkát a Pázmáneum épületében.