Iskolában térítenek a katolikusok?
Az elmúlt napokban több médiumban is megjelentek felháborodott írások arról, hogy a történelmi egyházak több településen önkormányzati iskolákat akarnak átvenni, és ezzel megszűnik az ideológiailag semleges oktatás lehetősége. Olyan esetekről is tudósítottak a lapok, amikor az iskola új fenntartója kérdőívet adott a pedagógusok vagy az iskolába járó gyerekek szüleinek kezébe, és az egyházhoz való viszonyukról érdeklődött. Érdemes e hírek hátterét megvilágítani.
Azt talán mindenki tudja, hogy az ország önkormányzatainak jelentős része az elmúlt évek során jelentős mértékben eladósodott. Azt már talán kevesebben tudják, hogy az önkormányzati iskolák fenntartása az államtól kapott normatívából, illetve a helyi önkormányzatok által nyújtott működési támogatásból tevődik össze. Az állami normatíva összege évről évre csökken: míg tíz évvel ezelőtt még a költségek hetvenöt-nyolcvan százalékát tette ki, ma már csupán alig a felét. Ez érthetővé teszi, hogy az amúgy is eladósodott önkormányzatok néhány esetben szívesen szabadulnának a sok pénzt felemésztő iskoláiktól.


Alsóváros boldog életű fiát, aki utolsó óráiban rögzítette és mutatta be a magyar népi vallásosság évszázados tárgyi és lelki örökségét, nem kímélte a kommunista diktatúra: besúgókkal vették körül, bíróság elé citálták, elítélték és nyugdíjazták, majd igyekeztek súlytalanná tenni egyetemi életművét. Csakhogy az alsóvárosi paprikás özvegyasszony fiának munkássága megkerülhetetlenné vált, és e tényt elsősorban a folklorista növekvő nemzetközi tekintélye igazolta az itthoni gáncsoskodások ellenében. Az Ünnepi Kalendárium, A szögedi nemzet; a Szeged városa; a Szeged reneszánsz kori műveltsége írójának, a szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-kegyhely és a hazai búcsús kultuszok feldolgozójának gazdag gyűjteménye a Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályán várta a feltámadást.