A Vatican Insider interjút közölt Angelo Scola bíborossal, az újonnan kinevezett milánói érsekkel. Scola mint velencei pátriárka sokat dolgozott azon, hogy hidakat építsen a katolikus egyház és az ortodox egyházak, valamint a muzulmán világ között. Scola hangsúlyozza: a katolikus egyház – különösen amióta a II. vatikáni zsinat kiemelte az ökumenizmus fontosságát – nagy realitásérzékkel tekint a vallások közötti párbeszéd kérdésére.
A környezetvédelemről ma már a közélet legmagasabb szintjein is rendszeresen tárgyalnak, de hasonlóképpen van ez az egyházban is. Mind az előző, mind a mostani szentatya rendszeresen foglalkozik megnyilatkozásaiban a teremtett világ iránti felelősséggel. XVI. Benedek pápa 2010. évi béke világnapi üzenetét teljes egészében ennek a kérdésnek szentelte. Ebből idézünk most egy jelentős szakaszt, mely az energia mindennapjainkat átszövő kérdését tárgyalja. De nemcsak a konkrét téma fontos az alábbi sorokban, hanem azt is jól megfigyelhetjük, milyen sokrétűen szemléli a szentatya, az egyház az ezzel kapcsolatos szerteágazó kérdéseket.
Mennyiszer látunk a vízmosta part mentén levegős gyökereket! Mennyire keresik ezek a tápláló talajt, mennyire görcsösen kapaszkodnak! Mintha éreznék, hogy életük és tartásuk a kapaszkodásuktól függ, mint ahogy a sátor tartása is a sátorcövektől és a sátorkötéltől.
Tizenegy évvel ezelőtt frissen érkezett gyüttmentek voltunk Zsámbékon; elvétve ismertünk egy-két embert, amikor közvetlenül költözésünk után karcsú, göndör, barna hajú asszonyka támasztotta neki biciklijét a kerítésünknek. Ránézésre nemigen mondtuk volna meg róla, hogy négygyermekes anyuka. Látszott ellenben napbarnított karján és finom mozdulatain, hogy mind keramikusmesterségében, mind a háztájit gondozva jó barátságban áll a nehéz fizikai munkával. Azon nyomban megosztotta velünk ágas-bogas terveit, és fantasztikus bizalommal, két perc alatt bekapcsolt minket a hozzánk hasonló, kisgyerekes családok eleven vérkeringésébe.
2011 Európában a civil önkéntesség (hivatalosan: az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek) éve. Ennek alkalmából június 17-én Szabadság, demokrácia, érdekképviselet az új Európában címmel lengyel–magyar konferenciát tartottak Budapesten, a Nemzeti Múzeum melletti Kossuth Klubban.
Kilencvenhat esztendős korában elhunyt Bajnainé Szádeczky Klára, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony édesanyja, akitől a politikusnő nemcsak életét, hanem pedagógusi küldetését is kapta. Klára nénénket Péter-Pál-napján hívta haza Teremtője. Ajándék számomra, hogy életének egy szakaszán gyóntatója lehettem.
Nagyon ritkán akad a kezembe olyan könyv, amelyben választ találhatok ki nem mondott kérdéseimre és kínzó kételyeimre. Mert hát honnan tudná egy idegen, mi az, ami foglalkoztat, mi az, amit sok-sok álmatlan éjszaka és áttöprengett hajnal után sem tudok megmagyarázni. Mike Mason, úgy látszik, tudja. Könyveit olvasva egyszerre megvilágosodik minden. Egyszerű és átlátható lesz az, ami addig kusza és szövevényes volt. Magától értetődővé válik mindaz, amiről már-már úgy véltem, kibogozhatatlan, örök érvényű rejtély marad.
Az Új Ember június 26-i számának harmadik kellemes meglepetéssel olvastam Zsille Gábor A másik Budapest című írását. Különösen azért, mert a Vármegye utca 7-es számú, éppen az én őseim házával szomszédos házról van szó benne, amelynek számomra máig titokzatos múltja régóta foglalkoztat.