Embermagas kõkorsó, tele emlékekkel
Búcsú Gombos Hajnal keramikustól
Tizenegy évvel ezelőtt frissen érkezett gyüttmentek voltunk Zsámbékon; elvétve ismertünk egy-két embert, amikor közvetlenül költözésünk után karcsú, göndör, barna hajú asszonyka támasztotta neki biciklijét a kerítésünknek. Ránézésre nemigen mondtuk volna meg róla, hogy négygyermekes anyuka. Látszott ellenben napbarnított karján és finom mozdulatain, hogy mind keramikusmesterségében, mind a háztájit gondozva jó barátságban áll a nehéz fizikai munkával. Azon nyomban megosztotta velünk ágas-bogas terveit, és fantasztikus bizalommal, két perc alatt bekapcsolt minket a hozzánk hasonló, kisgyerekes családok eleven vérkeringésébe.
