Mozzanatok
Vers
1.
a diszkoszvető bodzafa
az árokszélen
virágkorongját emeli
s forogni kezd a fényben
Rózsa Endre emlékezete
Hetvenéves lehetne Rózsa Endre, ha élne, tehát még csupán az időskor kezdetén állna ma is, ha 1983 őszén meg nem támadja a gyalázatos betegség, amely aztán 1995 tavaszán végzett vele. A költői pályát nemcsak igényesen, hanem sikeresen is kezdte, s bár első kötete csupán huszonkilenc éves korában, 1970-ben jelent meg, ez abban az időben nem számított rendkívüli késedelemnek.
Zenéből épített hidak
A Nemadomfel együttes jótékonysági koncertre hív
November 13-án ismét lesz Jobb velünk a világ! koncert. Ez alkalommal Hobo és bandája, az Ismerős Arcok és a Misztrál zenekar lesz a Nemadomfel együttes vendége a Papp László Sportarénában. A negyedik alkalommal létrejött jótékonysági koncert céljáról kérdeztem Pap Szabolcsot, a rendezvény szóvivőjét.
Hospice-önkéntesek az iskolapadból
Fiatalként az élet méltó befejezéséért
A hospice-mozgalom abban szeretne segíteni a halálos betegségben szenvedő embertársainknak, hogy életük utolsó szakaszában is minél emberibb és szeretetteljesebb légkörben lehessenek, lehetőség szerint családjuk körében. A mai trendek ismeretében talán különösnek tűnik, de fiatal önkéntesei is vannak.
„A búcsúzás hosszú folyamat”
Révay Edit Sacré Coeur-nővér
a haldoklók kíséréséről
A halált legtöbben nem tartjuk olyan témának, amellyel egy átlagembernek túl sokat kellene foglalkoznia. Nem feltétlenül értjük, mi dolgunk lehetne vele. Sőt, akár úgy is gondolhatjuk: egy normális embert az jellemez, hogy nem gondol a halálra, nem rontja el a saját és mások kedvét a szóba hozásával.
„Legyen meg a Te akaratod!” Terebesi Tibor atya halálára
Az Olvasó írja
Tibor atya nehéz, betegségekkel teli évei alatt mindennap ezt imádkozta. Most itt maradt lelki gyermekeinek, nekünk is ezt kell mondanunk.
„Vért adni a harcoló magyaroknak”
Feliks Netz lengyel író vallomása
„A legfontosabb, hogy mi, lengyelek, évszázadok óta mindig a magyarok oldalán álltunk, és így lesz ez a jövőben is. Tizennégy éves fejjel, 1953-ban, csak úgy, a magam gyönyörűségére, hangosan felolvastam Petőfi Sándor egyik lengyelre fordított versét, A természet vadvirága címmel – Petőfi nevével akkor találkoztam először.
Naplójegyzetek 1956-ból
Az október 24-e és november 3-a közötti héten részt vettem az időközben megalakult Forradalmi Bizottság munkájában. …ágyakat, ágyneműt, ruhaneműt, élelmiszert telefonáltam össze a kerület üzemeiből és üzleteiből a kerület néhány kisiskolája számára, ahol a harcok és az ellehetetlenült közlekedés miatt bennrekedt egy csomó vidékről bejáró kisdiák, akiket nemhogy hazavinni nem tudtak a hozzátartozóik, de még meglátogatni sem tudták őket. Csak november első két napján javult valamennyire a helyzet.