Egy csepp Amazonas
Gyerekeimtől nyolcvanadik születésnapomra egy szép nagy akváriumot kaptam. Korábban is voltak díszhalaim, de hely hiányában egy idő után meg kellett válnom tőlük, és ez a váratlan ajándék sokévi szünet után nagy örömet okozott.
Gyerekeimtől nyolcvanadik születésnapomra egy szép nagy akváriumot kaptam. Korábban is voltak díszhalaim, de hely hiányában egy idő után meg kellett válnom tőlük, és ez a váratlan ajándék sokévi szünet után nagy örömet okozott.
Mi, látók bizony bele sem gondolunk abba, hogy ami nekünk természetes, az nem látó embertársaink számára egyáltalán nem az. Lengyelországban a közelmúltban Braille-írásos szakácskönyv jelent meg, azzal a szándékkal, hogy a vak emberek is részesedhessenek abban, amit úgy hívunk: a főzés öröme.
A télről elsősorban talán nem a szerelem jut az eszünkbe. Szent Bálint ünnepének köszönhetően február 14-e mégis a szerelmesek, a jegyesek és a házasok ünnepe lett. A Szeged–csanádi Egyházmegye családpasztorációs irodája által szervezett, a házasság hetéhez kapcsolódó programsorozat is Bálint napjához igazodik.
Velencét mindenki ismeri. Még az is, aki sosem járt ott. Hiszen a város mindannak jelképe, ami egy ember szívében a romantikus csodavilág. Igaz, Velence valóságos létezése sem mellékes tény. Már csak azért sem, mert süllyedése néhány évtizede komoly fejtörést okoz a szakembereknek.
Az aggasztó demográfiai helyzetet – Magyarországon és Európában – csakis a keresztény gyökerekhez való visszatérés orvosolhatja: ha mind többen belátják, hogy a gyermek nem teher, hanem áldás.
A Szépművészeti Múzeumban látható a XVI. századi németalföldi művész, Frans Floris rajza, A tapintás allegóriája. A művészettörténet megjegyzi, hogy a festőt követve a kortárs Cornelius Cort rézmetszetsorozatot készített. A Floris–Cort-sorozat ihlette aztán azokat a grafikai műveket, amelyeken az emberi érzékeket női alakok személyesítik meg, a háttér két oldalán pedig bibliai jelenetek láthatók.
„Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely” – olvastam valahol Szabó Magda igencsak találó gondolatát.
Minden hívő emberben felmerül – talán nem is csak egyszer –, hogy hogyan egyeztethető össze Isten jósága és szeretete a szenvedéssel. Megoldhatatlannak tűnő problémával állunk szemben.