kerti anzix
Vers
mint hatalmas letört köröm
a délelőtti hold piszkosfehére
és függ moccanatlanul
a felhőtlen kékben égő égen
míg lent a fák kitárják
százujjú széles karjaik
a túlcsorduló fényben
mint hatalmas letört köröm
a délelőtti hold piszkosfehére
és függ moccanatlanul
a felhőtlen kékben égő égen
míg lent a fák kitárják
százujjú széles karjaik
a túlcsorduló fényben
Deák Laci emlékének
Mondják, ilyenkor megbillen az idő
s átjárhatóvá nyílik a tér,
kiloptad hát magad közülünk
míg sárban döcögve az óév véget ért.
Reggel még akartalak hívni,
de megelőzött a hír-sújtólég,
újabb családi ismerős
retusálódott ki a gyermekkor
már majdnem feledett
régi filmkockáiról
de lassan a háttér
színei is elkopnak
A Nógrád megyei büntetés-végrehajtási intézetben – vezetőinek nemes szándékával, civil művészeti irányítással, valamint elítéltek önkéntes részvételével – nemrégiben felújították a műemlék börtönkápolnát, újból eredeti rendeltetésének szentelve. Ökumenikus istentiszteletek mellett könyvtárnyi kötetnek ad otthont a szakrális hely, valamint lelki és szellemi gondozást szolgáló rendezvényeknek is műhelye.
A „teremteni kívánó magyar emberek seregszemléjét”, vagyis a Magyarok Országos Gyűlését (MOGY) idén is a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán rendezték. Az augusztus 12. és 15. közötti négy napon összesen száznegyvenezer ember látogatta meg a tábort – az utolsó nap főként a környezet helyreállításával telt, hiszen a Kiskunsági Nemzeti Park területén jártunk.
Fiatalabb leányomat megdorgáltuk valamiért. Lehajtotta a fejét, és egy idő múlva megszólalt: – Jó a Feri bátyjáéknak. – Miért? – kérdeztük. – Nincs gyerekük, nem kell vele mérgelődni.
Egyik első tavaszi virágunk, a kankalin cserepes dísznövényként ott kelleti magát minden virágüzletben, nemesített változatai sok színárnyalatban kaphatóak. Ám jóval azelőtt, hogy a növénynemesítők figyelmét felkeltette, már ismert gyógynövény volt.
Gyógyászati szempontból a nálunk erdőkben és cserjés helyeken előforduló orvosi kankalin (Primula veris) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris) értékes.
Legalábbis Kosztolányi Dezső szerint, aki szenvedélyesen szerette a teát. Egy rövidke, A Hét hasábjain 1910-ben megjelent filozofikus írásában tökéletes jellemzést ad e különleges italról: „A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. (…) A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe.”