Építő ige a rácsok mögött

Örömmel számolhatunk be arról, hogy a balassagyarmati büntetésvégrehajtási intézményben jogerős börtönbüntetésüket töltő fogvatartottakhoz időről időre jeles személyek látogatnak el, akik előadások formájában „lelki terápiát” nyújtanak embertársaiknak, hozzáértéssel, szeretettel. Az eseményre önként jelentkeznek a szellemi épülés iránt érdeklődő elítéltek. A program Budai István bv. ezredes, börtönparancsnok sok évvel ezelőtt megfogalmazódott elképzeléseinek megfelelően karitatív segítségnyújtás formájában valósul meg.

Lélekformálás a rácsok mögött

Egy pszichiáter találkozása a balassagyarmati börtön elítéltjeivel

Lapunkban is beszámoltunk már róla, hogy a közelmúltban megújulhatott Balassagyarmat börtönkápolnájának belső tere. A munkát Budai István börtönparancsnok, Varga László börtönlelkész, valamint Lencsés Zsolt festőművész irányítása mellett, civilek segítségével jórészt a fogvatartottak végezték, önkéntesen.

A börtön épületének központi részében található, ma már műemlékké nyilvánított szent hely a vallási szertartások mellett a „civil léleképítők” műhelyévé is vált az elmúlt időszakban. A Lelki muníciók című előadássorozat keretében legutóbb Prezenszki Zsuzsanna orvos-pszichiáter tartott nagy sikerű előadást az elítélteknek.

Kapaszkodó az elesetteknek

Napjainkban jelent meg az Éghajlat Kiadó gondozásában Jókai Anna és Kozma Imre atya közös kötete A remény ablaka címmel. A könyvben az írónő a balassagyarmati börtönben tett látogatásairól is említést tesz.

Kérésünkre a Kossuth-díjas írónő arról a legutóbbi alkalomról beszélt, amikor a Balassagyarmati Fegyház és Börtön kápolnájában tartott előadást a fogvatartottaknak. Nem mindennapi élményeit és látogatásának indítékait így foglalta össze:

– Elgondolkodtam azon, miért is megyek én előadást tartani az elítélteknek. Azért, mert esetleg jólesik a hiúságomnak, hogy ezt is meg tudom tenni? Mert ugye ki szeret börtönbe menni… Vagy valóban azért, mert azt gondolom, hogy talán tehetek valamit ezekért az emberekért?

A börtönrácsoktól a jó pásztor felé

„Engedjétek hozzám…”– mondta az Úr Jézus a kisdedekkel kapcsolatban, s most a jogerősen elítélt fogvatartottak számára nyílik erre lehetőség a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Az 1842-ben épült patinás intézetben a büntetésüket töltők – természetesen csupán az alkalmakra önként jelentkezők – lelkigondozásban részesülnek. A legutóbbi idők egyik lélekemelő eseménye a húsvéti istentisztelet volt, amely immár jeles hagyománnyá vált a nemrégiben felújított börtönkápolnában. Az ünnepi szentmisét idén Stella Leontin kanonok-plébános és Varga László római katolikus börtönlelkész mutatta be a vallásos elítéltek, illetve a börtön dolgozói számára. A szertartás zenei kíséretét Unterwéger Zsolt kántor-karnagy és az elítéltekből alakult Szent Dávid zenekar biztosította.

Lelki muníció a börtönben

Az elesetteket támogató gondolatokat, a megtévedt lelkeket segítő jó energiát nagyvonalú gesztussal, de mondhatnánk úgy is, dicséretes szándékkal és szeretettel juttatják el a balassagyarmati rácsok mögé jeles személyek, akik időről időre előadásokat tartanak a büntetés-végrehajtási intézetben. Megvalósult része ez annak a kezdeményezésnek, amelyről évekkel ezelőtt Budai István ezredes, intézetparancsnok beszélt a televízió nyilvánossága előtt. A börtön fogvatartottjai legutóbb Török Iván pszichológus, egyetemi tanár tudatot és lelket építő előadását és tanácsait hallgathatták meg a börtönkápolnában (képünkön). Az előadás és tanítás a börtönben töltött időszak alatti elmagányosodás lelki terhéről, illetve a társadalomba való visszailleszkedés nehézségeiről és feladatáról szólt, felsőfokon mutatva meg a lehetséges alternatívákat, a nehéz helyzetből kivezető utat.

Léleképítők – a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

Még a 2009-es év elején, a Duna Televízió egyik műsorában hallhattuk a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka, Budai István ezredes, büntetés-végrehajtási főtanácsos emlékezetes, nagyon is figyelemreméltó nyilatkozatát. Egyik magvas, köztudatot formáló gondolata ez volt: „Az elesett, megtévedt embereket – a jogerős büntetésüket töltőket – nem a megvetés mélységébe kell taszítani, hanem segítség nyújtásával igyekeznünk kell őket felemelni.”