Lélekformálás a rácsok mögött

A TÁMOP-pályázat által támogatott program célja, hogy író-olvasó találkozók sorozatán keresztül népszerűsítse az olvasást a fogvatartottak körében.

– A találkozóra Mark Twaint „vittem magammal” – mondta el a pszichiáter. – A Tom Sawyer kalandjai megvolt a kápolna könyvtárában, s a lelkes nevelőtisztek segítségével találtunk olyan vállalkozó kedvű embereket, akik szívesen olvastak fel egy-egy előre kijelölt szövegrészletet a könyvből.

Prezenszki Zsuzsanna beszélt hallgatóságának a könyv történeti hátteréről, a korabeli amerikai életvitelről és a szerző kalandos életútjáról, majd az író kortársainak és tisztelőinek méltatásai közül osztott meg néhányat a közönséggel, végül pedig Mark Twain máig ható szellemes, bölcs mondásaiból olvasott fel jó néhányat. Az előadás idővel élénk párbeszéddé alakult, amelyben szóba került az amerikai kontinens története, a rabszolgatartás és az indián bennszülöttek élete.

A kellemes légkörben zajló beszélgetés során előadó és közönsége arra a kérdésre kereste a választ, vajon mi volt Tom titka, amellyel a „kegyetlen” büntetést, a kerítésmeszelés kemény munkáját jól jövedelmező szórakozássá alakította…

A hallgatóság soraiból érkező válaszok azt tükrözték, hogy sokan eljutottak a felismerésig: a körülmények meghatározó szerepén túl mindig ott van az egyéni döntés, a felelősségvállalás lehetősége is.


– Daganatos betegséggel szembesülő és más lelki nehézségekkel küzdő emberekkel foglalkozó terapeutaként naponta találkozom azzal, hogy mit jelent a krízis az életünkben – folytatta a pszichiáter. – A krízisnek nem csupán felkavaró, leblokkoló, tehetetlen dühöt vagy kétségbeesést kiváltó hatása van az emberre… Sorsfordító erő is rejlik benne. Amikor lehetetlenné válik, hogy a korábban járt utunkon folytassuk az életünket, ez összetöri az embert, de egyúttal változásra, új kezdetre is kényszerít. Egy új, értékesebb, emberhez méltóbb, korábbi önmagunkat meghaladó élet lehetőségét is kínálja – hangsúlyozta a szakember. S hozzátette: Budai István börtönparancsnok és az irányítása alatt dolgozó csapat ismeri és igyekszik a fogvatartottak javára fordítani a krízisben rejlő gyógyító erőt. Nem csupán az elítéltek „megőrzését” tekintik feladatuknak, ennél jóval többet szeretnének elérni. A szabadságvesztés, a bezártság, korlátozottság élménye még a legedzettebb „nehézfiúk” számára is óriási lelki megrázkódtatást jelent. E megrendülés hatására azonban – ha megfelelő érzékenységgel kezelik – addig ismeretlen irányba nyílhat meg a lélek, s az új felismerések mentén az elítélt átfogalmazhatja életét, értékrendjét.

A balassagyarmati börtön vezetésére és személyzetére ez az értő hozzáállás jellemző: a műemlék kápolna felújítása mellett művészetterápiás csoportot szerveztek, a budapesti Feldmár Intézet munkatársainak együttműködésével színjátszó kört indítottak az elítélteknek, megszervezték, hogy a fogvatartottak kifesthessék a helyi óvodát, és folyamatosan gondoskodnak arról, hogy a büntetésüket töltők léleképítő tevékenységekben vehessenek részt.

– Nagy öröm és büszkeség számomra, hogy ezzel az előadással én is megtapasztalhattam ennek a munkának az értékét, és támogathattam a kezdeményezést – fogalmazott a pszichiáter.