Ady Endre költeményeiből szinte mindenki tud egy-két szép sort idézni: „minden Egész eltörött”; „Szeretném, hogyha szeretnének”; „Az Élet él, és élni akar”. Ha játékra hívnánk az olvasót, nevezze meg az öt legkedvesebb Ady-versét, vajon melyek kerülnének elő az igen gazdag életműből?
Arra a kérdésre, hogy mi volt előbb, a tavasz vagy a feltámadás, egyértelmű a válasz: a tavasz. Hiszen a természet a teremtés ajándéka, a feltámadás pedig a megváltásé. A tavaszt mégis a feltámadás napfelkeltének derengésében és ragyogásában szemléli és próbálja érteni az emberiség. Igen, nem csak a kereszténység és nem csak a hitét elevenen élő, hitéből élő ember.
2010. május 10. óta az ENSZ közgyűlése új nemzetközi tavaszünnepet iktatott be a világ színes kulturális kalendáriumába: a Norouz napot. Döntését azzal indokolta, hogy ezt az ünnepet mintegy háromszázmillió ember csaknem háromezer éve ünnepli a földkerekségen.
Akadnak olyanok, akik tartanak kedves könyveik megfilmesítésétől. A film kétségtelenül elvehet a papírra vetett szavak és gondolatok erejéből, de a képi világgal gazdagon hozzá is tehet. Mindezt tudva, Szabó István legújabb filmje mégis okot adott némi „félelemre”, hiszen Az ajtó című Szabó Magda-regény olyan belső utakat bejáró vallomás, amelyet az olvasó nehezen képzel el filmvásznon. Ám Huszárik Zoltán és Sára Sándor Szindbádja óta tudjuk: az igazán nagy rendezők és operatőrök számára a „nehezen elképzelhető” nem akadályt jelent, hanem sokkal inkább inspirációt egy remekmű elkészítéséhez.
A szecsuáni jó ember, Ábel, Vámpírok bálja, Arzén és levendula, Máli néni, Mi jöhet még?!, Hullámtörés, Liliom… – néhány cím a Magyar Színházból. Hirtelenjében ezek a darabok jutnak eszembe Jegercsik Csaba közelmúltbeli fellépéseire gondolva. Drámák, vígjátékok, tragikomédiák, musicalek… Fő- és epizódszerepek; esendő alakok, hétköznapi és nem hétköznapi hősök, fazonok, bohókás-szórakozott figurák… – de neki mindegy is, minden karakter közel áll hozzá. Nem „megosztó” egyéniség; azon népszerű színművészek közé tartozik, akiket egyöntetűen szeret és elismer a közönség.
Kis téglabarakk a lakása,
kifakult naptárlap alatt
– vállán sötét kendő, szakadt –
ül csak, ül senkit se várva.
Füstölög a fák fölött
párák fehérje,
a róka a kölykeit
kivezeti a fényre,
reszket fönt a kékség,
Először úgy kezdődött, mint egy tréfa –
kicsipkézte a tetőn a havat,
a völgy vékony jegét megroskasztotta,
s kúszott, míg elérte ablakomat.
Pieter Brueghel németalföldi festő 1564-ben készült alkotását, Krisztus keresztrefeszítését a lengyel Lech Majewski vitte filmre. A kritika szerint A malom és a kereszt látványos, igényes ábrázolása egy képzőművészeti alkotásnak.