Tavasz

Ez a perzsa újév napja, melyet a hagyomány szerint az emberek már tizenötezer esztendővel ezelőtt is tartottak.
Az ünnep a zoroasztrizmus vallásában gyökeredzik, de van megfelelője a szúfizmusban is, valamint az újabb keletű Baha’i vallásban. Március 21-ére esik, az első tavaszi napra, ehhez viszonyítja a kereszténység is húsvét napjának kiszámítását. A Norouz rituális hagyományaiban főszerepet játszik a hetes szám és az s betű. Ilyenkor hét különböző, s-sel kezdődő nevű tárgyat helyeznek egy asztalra, és szintén hét s-sel kezdődő nevű gyümölcsből készítenek italt. Ezenkívül hétféle ételt esznek az ünnepen. A hetes szám a hét legfontosabb erényre utal. Az ünnepi asztalra gyertyát állítanak, tükröt és egy szent könyvet: a Koránt, a Bibliát vagy az Avesztát. Ez utóbbi a zoroasztrizmus szent könyve, mely vallás szerint a megváltó Saosjant, aki megtöri a gonosz hatalmát, tökéletes világot hoz létre, és elhozza a halhatatlanságot.

A Himalája fennsíkjain a tavasz kezdetekor buddhista szerzetesek járják a falvakat. Különböző rítusokkal tisztítják meg a földeket a vetés előtt. Megáldják az elmúlt évben született csecsemőket. Japánban Szetszubunnak nevezik a nagy hideget követő holdszak kezdetének ünnepét, amelynek elsődleges feladata Oninak, a gonosznak az elűzése. Az ünnep egyik rítusának elvégzését a családapának tartják fenn, ez a mamemaki, melynek során pörkölt szójababokat hajítanak a szerencsésnek és szerencsétlennek számító irányba, s közben azt recitálják, hogy távozzék a rontás, érkezzék az áldás.

A nagy, nemes vallási hagyományok mellett az újra aktivizálódott neopogány kultuszok, például a Wicca is ünnepelnek tavaszt, az istenek és főképpen az istennők felébredését, akik együtt kelnek a természettel. Az Ostara nevű ünnep a tavaszi napéjegyenlőség napjára esik. Az ünnep elnevezése a germán mitológiából ismert Eosztre nevű istennőre vezethető vissza – amint a keresztény húsvét indogermán neve is Eastern, illetve Ostern. Ebben ott találjuk a kelet jelentésű kifejezést, amely a kelő napra és az ébredő természetre utal.

A tavasz megihlette a kultúrákat, s amint a Norouz napjának alapelemei emlékeztetnek a keresztény húsvét alapelemeire, a két ünnep közötti eltérések mutatják a kultúrák közötti különbségeket is. Bármely nagy, nemes kultúrát keresünk fel, hagyományai között megtaláljuk az évszakok fordulójának rítusait. A vallások egyszerre ünneplik a rejtett élet szépséges felfakadását, a sötétségen és a gonosz erőkön való győzelmet, és ugyanezzel a kulturális gesztussal ünneplik a maguk istenének és megváltójának művét, aki az évenkénti tavasz tapasztalatához hozzáillesztette az emberiség örök tavaszának reményét.