A keresztény ember tudja, sőt hite szerint bizonyos benne: tetteinek vannak következményei, sőt van végső elszámolás is. Országunkban viszont az ember – a keresztény is – gyakran szembesül azzal, hogy több mint fél évszázada sok politikus, vezető úgy él, cselekszik, mintha neki se Isten, se ember előtt nem kellene számot adnia tetteiről.
Ötéves kisfiam nagyon szeretett játszani a kisautókkal, és ez bizony a járművek minőségét is alaposan próbára tette. Ha valamelyik eltörött, kezembe nyomta: „Apa, ragaszd meg!” Egy alkalommal, a meghibásodást látva, reménytelennek láttam a helyzetet: „Tamáskám, ezt lehetetlen megjavítani!” Mire ő: „Imádkozz, apa! Istennek semmi sem lehetetlen!”
Március első felében még itt vannak a télire hozzánk látogató madárvendégek, de már megjelennek a dél felől északnak tartók első képviselői is. Ragyogó napsütés, szélcsend, igazi kora tavaszi idő fogadott, amikor Andris fiamékkal 10-én a Kiskunságba látogattunk. A tágas legelőn csillogó vadvizek eszményi táplálkozóhelyet jelentenek ezernyi madárnak. Mindenfelől hallottuk a nagy lilikek „lik-lik” kiáltásait, megérkeztek a bíbicek, piroslábú cankók, godák, mindenfelé seregélyek repültek, de még láttunk kanalasgémeket is.
A birkózásról először vélhetően mindenkinek a férfiak jutnak eszébe. Mégis, 2004 óta már az olimpiákon is megmérettetik magukat ebben a sportágban a női nem képviselői. Így talán már nem meglepő, hogy most közülük választottunk magunknak magyar éremesélyest.
A természet megmagyarázhatatlan csodákra képes. Hazai téren gondoljunk például az erózió által megmunkált pákozdi, sukorói ingókövekre, a Káli-medencében több helyütt fellelhető kőtengerekre, amelyek nagy sziklatömbökből álló kőhátak. A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásait a szél alakítgatta az idők során.
Mióta a rák ellen küzd az orvostudomány, sokféle praktikáról olvashattunk már, amelyek végül inkább csak részeredményeket hoztak. A csodarecepteket nem árt körültekintően megvizsgálnunk, mielőtt alkalmazni kezdjük őket. Ugyanakkor igaz az is, hogy aki a kórral küzd, sok esetben utolsó szalmaszálként kapaszkodik minden gyógymódba.
Minden gondolkodás nagysága és ereje abból fakad, hogy nem hajlandó magától értetődőnek tartani azt, ami általánosságban magától értetődőnek számít – a teológiai gondolkodás is kérdések, problémák, paradoxonok, feszültségek és rejtélyek sorát fedezi fel olyan területeken, ahol a keresztény tudat és életforma sokszor megszokott, átláthatónak vélt és további magyarázatra nem szoruló tényezők között mozog. Ráadásul teológiai álláspontok észrevétlenül is áthatják a hívő élet valamennyi dimenzióját és cselekvésformáját: a liturgiában való részvétel, az egyéni imádság, a hétköznapok kezelése, a munkavégzés, a szabadidő eltöltése, a művelődés és minden egyéb olyan – nem is tudatosított – teológiai pilléreken nyugszik, amelyekről a teológiai tudománynak konkrét álláspontja van.
Nemsokára itt a nyár, és ilyenkor, aki csak teheti, elutazik valahová. Nemcsak az ismeretlen vidékek vonzanak bennünket, fontos az is, hogy kiszakadjunk megszokott környezetünkből. Indulhatunk úgy, mint egy turista, de nekivághatunk utazóként vagy zarándokként is. E három forma utazásunk minőségét is jelöli. A zarándok elsősorban nem ismeretlen tájakra kíváncsi: belső világához szeretne közelebb jutni. A Kairosz Kiadó és a jezsuita Párbeszéd Háza gondozásában megjelent Zarándokolni jó! című kötet tanulmányai – melyek szerzői között Nemeshegyi Péter, Vértesaljai László és Lukács János jezsuita atyákat is megtaláljuk – spirituális, történeti és pszichológiai szempontból járják körül a témát.