Húsvét ünnepének miért nincs állandó helye a naptárban? Karácsony helye állandó, nem kell keresgélni a naptárban. Csakhogy Jézus születése és gyermekségtörténete csupán a IV. századtól került a keresztény ünnepek közé, s csak a mi „életrajzi gondolkodásunknak” olyan fontos és kedves családi ünnep. A feltámadás ünnepe viszont kezdettől döntő fontosságú a keresztény hit szempontjából. „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk” – írja Szent Pál.
Pavel Alekszandrovics Florenszkij orosz ortodox pap, teológus, filozófus, matematikus a sztálini rezsim áldozataként halt meg 1937-ben, miután több évet töltött különböző orosz lágerekben. Gyermekeihez szóló leveleiben azt írja: az lesz az igazi feltámadás a szívükben, ha megpróbálnak belehelyezkedni a gyengék, a szegények helyzetébe, és megértik a többieket.
Krisztus feltámadt! Ősi idők óta így köszönnek a keresztények húsvét napján, az egész kereszténység legnagyobb ünnepén. Nem véletlenül mondja róla Szent Pál, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló lenne a mi hitünk. A keresztény hit alapja ez az esemény, amely Krisztus életét, tanítását és főleg a kereszt botrányát új megvilágításba helyezi, igazolja Krisztus küldetését. De hogyan tudunk mi a feltámadásról? Az apostolok tanúságtétele útján, vagyis történelmi híd feszül Jézus Krisztus személye, az első apostolok közössége és korunk között. Tehát nagyon fontos, hogy figyelemmel, megértéssel, szeretettel és az egyházon belül tanulmányozzuk a tanúságtevőket, a forrásokat, azt az utat, amelyen eljutott hozzánk az örömhír – és aztán számunkra is legyen örömhír.
Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Sokszor hallom keresztény körök panaszát: „Nem engednek szóhoz jutni!” „Margóra szorítanak!” „Agyonhallgatnak minket!” De tényleg így van ez? Voltak történelmi korok és helyzetek, amikor a kereszténység, az egyház nem jutott szóhoz a közéletben – ez tény. Ám sajátos módon épp ilyenkor tapasztalhattuk meg, hogy az evangélium hangja mégsem hajlandó tapintatosan elhallgatni.
Kerülhet-e a csizma az asztalra? Lehet-e fából vaskarikát fabrikálni? Hogyan illeszthető bele a teológiába a közgazdaságtan? Vagy a közgazdaságtanba a teológia? Ilyen, első megközelítésben együtt lehetetlennek látszó dolgok csak akkor tudnak összebékülni, ha a „földhözragadthoz” képest más nézőpontból is tudjuk őket szemlélni.
Egyre többfelé találkozhatunk olyan kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy bárki szabadon könyvekhez jusson. Miközben úgy tűnik, társadalmunkból kiveszőben van az olvasás kultúrája, számos közösségi „könyvmegosztási” ötlet valósul meg. Országszerte nagy népszerűségnek örvend a Veszíts el egy könyvet! elnevezésű program, amely négy éve indult az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár szervezésében.
A húsvéti vigília-szertartásban nagyon szeretem a megújulás szimbólumait: az új tüzet, a frissen megszentelt vizet, a húsvéti gyertyát a feltámadás fényével, Krisztus világosságával. Az újrakezdést jelentik számomra, hogy mostantól nem lehet olyan az életem, mint volt. A keresztségben ilyenkor részesülő felnőttek még inkább átélhetik ezt az újrakezdést, minden örömével és félelmével.
Lassan nyolcéves lányomat kérdeztem néhány napja, hogy milyen álmoktól szokott félni.