Bonyolult világunkban nehezen tudunk ünnepelni. Pedig az igazán nagy dolgok megéléséhez békére és csendre van szükség. Ki kell emelkednünk felszínes szétszórtságunkból. A kereszténységnek van reményt hordozó igazsága. Éppen a húsvét ünnepe ad számunkra vigasztalást, reményt és erőt, mert Jézus Krisztus drámája nem ért véget nagypénteken a kereszten.
Az elmúlt két évtizedben nagyobb mértékű volt a házasságkötések visszaesése, mint a születéseké. A szülőképes korú nők között 1990 és 2010 között a KSH adatai szerint hatvannégy százalékról negyvenegyre csökkent a házas nők aránya. A házas többségből kisebbség lett! Harmincéves korig több a hajadon, mint a házas. Korábban a fordítottja volt a jellemző.
XVI. Benedek pápa június 28-án elfogadta Dionigi Tettamanzi milánói bíboros érsek kora miatti lemondását, és utódául a hatvankilenc éves Angelo Scola bíborost, eddigi velencei pátriárkát nevezte ki.
A legutóbbi törökországi parlamenti választáson ötven év óta az első és egyetlen keresztény képviselő jutott mandátumhoz.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy villamosmegálló a Margit körúton. Hatvan éve megszüntették. Az ok gyanítható. Bosszantotta az ateista hatalom tisztségviselőit, hogy az utasok éppen a ferences templomnál szállnak fel és le. Gyalogoljanak inkább, ne legyen olyan egyszerű a templom megközelítése – ez volt a cél. Egyik napról a másikra, valamikor az ötvenes évek elején kiiktatták. Így jött létre a 4-es és a 6-os útvonalán, a Mechwart tér és a Margit híd budai hídfője között a leghosszabb, megálló nélküli szakasz.
A keresztény ember tudja, sőt hite szerint bizonyos benne: tetteinek vannak következményei, sőt van végső elszámolás is. Országunkban viszont az ember – a keresztény is – gyakran szembesül azzal, hogy több mint fél évszázada sok politikus, vezető úgy él, cselekszik, mintha neki se Isten, se ember előtt nem kellene számot adnia tetteiről.
Ötéves kisfiam nagyon szeretett játszani a kisautókkal, és ez bizony a járművek minőségét is alaposan próbára tette. Ha valamelyik eltörött, kezembe nyomta: „Apa, ragaszd meg!” Egy alkalommal, a meghibásodást látva, reménytelennek láttam a helyzetet: „Tamáskám, ezt lehetetlen megjavítani!” Mire ő: „Imádkozz, apa! Istennek semmi sem lehetetlen!”