Magyar „palota” az Örök Városban

A Tevere partján áll ugyanis a Római Magyar Akadémia. Épülete a hajdani Falconieri-palota, a Via Giuliának nevezett, régi és bájos utcában található. Ezen a környéken élni Rómában olyan, mintha az ember Budapesten a Mátyás-templom mellett lakna. Az utca a belvárost egy kilométer hosszan szeli át, és megannyi csodát rejt. II. Gyula pápa terveztette az 1500-as évek elején, neve is a hajdani pápára utal. Palotái közt húzódik meg szerényen Néri Szent Fülöp temploma, ahol annak idején „Isten bohóca” maga köré gyűjtötte a szegény gyerekeket. Az utca fölött gyönyörű híd ível át, amelyet Michelangelo álmodott meg. A Via Giuliától néhány lépésnyire találjuk a hangulatos Farnese teret. Onnan nem messze pedig a gyönyörű Campo de’ Fiorit, ahol Giordani Bruno csuklyás szoboralakja arra is emlékeztet, hogy a tér valaha nem csak virágpiac színhelyéül szolgált.



Joggal kérdezheti az olvasó: hogy kerülünk „mi” ide? Nem mintha a magyar kultúra nem lenne méltó e pompás utcához, történelmi környékhez, az emberben mégis ott motoszkál a kíváncsiság, miképp lett a Falconieri család ragyogó palotája a „miénk”?
A történet 1894-ig nyúlik vissza. Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok ekkor alapította az első magyar történeti intézetet, amelyet 1912-ben átadott az államnak, 1929-ben pedig átköltöztették a Via Giulián lévő palotába, a mostani épületbe. Lényegében ekkor alapították az akadémiát, amely akkor egyéb feladatokat is kapott.

S hogy miért éppen egy ilyen elegáns épületre esett a választás? Ezt is, mint annyi mindent, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönhetjük. Ugyanis szükségesnek tartotta, hogy hazánknak legyen egy reprezentatív épülete Rómában, amely kulturális és kutatási célokat szolgál. Ne feledjük, az első világháború és a trianoni csapás után vagyunk éppen, megtépázott önbecsülésű nemzetként. A miniszter éppen ezért tarthatta fontosnak a drága kulturális beruházást. A vételár egy részét a kultuszminisztérium vallásalapjából biztosították, ezért a történeti, pedagógiai, művészeti osztály mellett egy papi továbbképzéssel foglalkozó részleg is nyílt itt.



Az akadémia tagjai és vendégei között a harmincasnegyvenes évek jeles magyar tudósait és művészeit találjuk, köztük Cs. Szabó Lászlót, Illyés Gyulát, Kodály Zoltánt, Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Szerb Antalt és Weöres Sándort. Ebben az időszakban alakult ki a régi falak között a Római Iskola nevű művészeti irányzat, amelynek jeles képviselője volt például Molnár-C. Pál és Aba-Novák Vilmos.

1940-ben a papi osztály pápai jogú intézmény lett, és az akadémiától minden tekintetben függetlenné vált, ugyanakkor egy épületen belül maradt vele. A Rákosi-korszak megkeserítette a különvált intézet életét. Az akadémiai részleg a magyar kommunista kormány fennhatósága alá került, kiküldöttei állandóan figyelték az egyháziakat. Főként azért, mert az akadémiától különvált papi részleg a háború után, a Kádár-rendszer első időszakáig az emigráns egyházi magyarság központja is volt. Egy ideig a két intézmény nem lehetett azonos címen. Sőt, megesett, hogy a főbejáraton nem engedték be az egyházi részbe igyekvőket, az utcáról kellett bemászniuk létrán. Az Apostoli Szentszék kereste a megoldást az áldatlan állapotra. A 1964-es vatikáni–magyar részleges megállapodásban az intézet helyzetét is igyekeztek tisztázni, az itteni emigránsok sorsát pedig a Szent István Házra bízták, amelynek felépítéséről szintén akkor döntöttek.



Az intézmények ma is egy épületben működnek, természetesen mindkettő a Via Giulia 1. szám alatt, és ami ennél is fontosabb: békésségben. A Pápai Magyar Intézet jelenlegi rektora Tóth Tamás, akit sok szál köt az Örök Városhoz. A Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke volt, később pedig a római Gergely Egyetemen tanult teológiát, s itt doktorált egyháztörténetből. Az intézet maroknyi papi közössége magyar lelkipásztorokból áll, akik Rómában szakirányú képzésen vehetnek részt. Jelenleg nyolc magyar fiatalember tanul Róma egyetemeinek valamelyikén.

A keserű ötvenes éveknek mára végképp csak a halványuló emléke maradt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Pápai Magyar Intézet vasárnapi szentmiséjén az akadémia dolgozói is részt vesznek, családjaikkal együtt. Nem kivétel ez alól háromgyerekes apaként Molnár Antal egyháztörténész sem, az akadémia jelenlegi igazgatója, aki tavaly szeptember óta áll a kulturális és tudományos intézet élén.

Molnár Antal nagy tervekkel vetette bele magát szép, de nem könnyű feladatába. A mostani helyzetről lelkesedéssel beszél, annak ellenére, hogy a rábízott intézet feleannyi munkatárssal és kevesebb pénzből működik, mint akár öt évvel ezelőtt. Így fogalmazott: „Túl kell lépnünk azon a vidéki hakniszínházmodellen, amelynek a repertoárján egy vicces, egy komoly, egy meghökkentő és egy konzervatív darabot kell tartani. Folyamatosan gondolkodunk azon: hogyan tovább. Hiszen megváltozott a nyilvánosság szerkezete, a kultúra »fogyasztása«. Szeretnénk megszólítani a szellemi középosztályt és az elitet is.”

Az intézet mindennapjait állandó és időszakos programok tarkítják. Az előbbiek erősen kötődnek a helyi magyarsághoz. Rómában viszonylag kevés hazánkfia él, többségük hajdani emigráns, Olaszországba házasodott magyar feleség vagy itt tanuló diák. Számukra szerveznek táncházat, a gyerekeknek kéthetente magyar óvodát. Működik egy fordítói kurzus is. A híres Triznya-kocsma utódában, a Morzsa-kocsmában honi értelmiségiek, ösztöndíjasok találkozhatnak.

Ebben a félévben a világhírű operaénekesnő, Sass Sylvia is az akadémia vendége volt, mesterkurzusokat tartott az énekes ösztöndíjasoknak, akik utána (olykor a művésznővel együtt) koncerteket adtak az akadémián. Van magyar filmklub, és az intézet helyet biztosít nyelvóráknak is, ahol lelkes rómaiak nagy elszántsággal tanulnak magyarul. A képzőművészeti kiállításokon elsősorban a hazai kortárs művészet, azon belül a festészet dominál, de az igazgató hangsúlyosan nyit az új műfajok, illetve a tematikus történeti kiállítások irányába is.

Molnár Antal – maga is tudós ember lévén – szívén viseli a tudományos konferenciák rendezését. Az akadémia jelentős egyetemekkel, tudományos intézetekkel, így a pápai történeti bizottsággal is együttműködik. Az esztendő nagy eseménye lesz ősszel a Hajdúdorogi egyházmegye alapításának századik évfordulója, amelyet az akadémián is megünnepelnek. Konferenciával, kortárs ikonkiállítással, valamint a Szent Efrém Férfikar fellépésével.

Róma nem pusztán Itália fővárosa. A Vatikán sem hagyható figyelmen kívül, amely tizenöt percnyi sétára van a Via Giulia kockaköveitől. Az akadémia vezetése hosszú idő óta először szívügyének tartja, hogy a pápai állammal kulturális és tudományos szempontból is jó kapcsolatokat tartson fenn. Az intézet igyekszik kulturális és tudományos igazodási pont lenni Rómában. A patinás Falconieri-palota, a nagy múltú városrész pedig előkelő helyet biztosít mindehhez.

Ez a klebelsbergi örökség nem Attila, nem is a „kalandozó” magyarok politikáját tükrözi. Sokkal inkább Szent Istvánét, aki tudta: a megmaradást és az igazi „hódítást” nem az jelenti, ha csillogó aranyakat rabolunk az Örök Városból. Elég, ha odavisszük saját kincseinket, és „cserébe” hitet, erőt, koronát kapunk…