„Párhuzamos életrajzok”
Willy Pogány ürügyén Busóka útja – az óceánon innen és túl
Levelet kaptunk… – kaptam, ahogy ez az üzenet első soraiból kiderült. Írója apró észrevételnek, lábjegyzetnek, személyes megjegyzésnek szánta. Mert valami eszébe jutott. Életének egy látszólag folytatás nélküli epizódja. Folyamatos, szép kézírás, enyhén jobbra emelkedő sorokkal; javítás és áthúzások nélküli szöveg, néhány kiemeléssel:
Tisztelt Szerkesztőség!
Az Új Ember húsvéti számában megjelent, Túl a valón… című, Pallós névvel jegyzett cikkhez szeretnék megjegyzést fűzni, az itthon „ismeretlen” Willy Pogány illusztrátort illetően. Elnézést kérek a nehézkes kézírásomért… De hát kilencvenöt éves vagyok. Testben, lélekben egyedül vegetálok nem sokkal innen a „túlsó valón”… Tehát régi dolgokról szeretnék szólni. Röviden.
W. P. 1946-ban feleségemnek – aki akkor még fiatal lányként mint tehetséges rajzoló volt ismert – a nevére szóló dedikálással egy rajztanulmányokat tartalmazó füzetet (Drawing Lessons) küldött.