Kétméteres, tűzpiros hátizsákok jelezték a Rajna menti Mannheim belvárosában a kilencvennyolcadik német katolikus nagygyűlés közeledtét. A háromszázezres nagyváros gazdasági és kulturális központ, lakosságának huszonkét százaléka nem német nemzetiségű.
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) május 7. és 10. között rendezte meg a katekézis XII. nemzetközi kongresszusát, amelyen részt vett Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke, Janka Ferenc, a testület főtitkárhelyettese és Udvardy György pécsi megyés püspök is. A közelgő hit éve és a Katolikus Egyház Katekizmusa megjelenésének huszadik évfordulója jegyében megtartott rendezvényen harminc ország püspöki konferenciái vettek részt. A gyerekek elsőáldozási és a fiatalok bérmálási felkészítése állt a megbeszélések középpontjában.
Állok Istenért, egyházért, hazáért – szerény, „csendes” kamara-kiállítás látható május eleje óta a bécsi Collegium Pázmáneum kápolnájának előterében. Húsz tabló mutatja be a százhúsz éve született Mindszenty József életének, lelkipásztori hivatásának állomásait – és a (magyar) történelmi hátteret.
Pünkösdi virrasztásra és imádságos Lélek-várásra hívják a híveket magyar hazánkért a kapucinus ferences szerzetesek. A több mint százéves hagyománnyal rendelkező Lélek-várás május 26-án, szombaton 18 órakor szentmisével kezdődik, és 27-én, vasárnap hajnali négy órakor szentmisével fejeződik be.
Országszerte több városban csatlakoztak az élő rózsafüzér-zarándoklathoz. Kaposváron például hét templom mellől indultak el a hívek a százéves Szent Imre-templom vezetőségének felhívására. A somogyi megyeszékhely szellemi megújulásáért mondott imába Szita Károly polgármester is bekapcsolódott. Karonülők és kerekes székesek, mankóval és bottal járók is részesei voltak a plébánosok, káplánok vezette utcai evangelizációnak. A járókelők egy része meghökkent, majd mosolyogva sétált tovább a hangosan imádkozó, vidám katolikusok láttán. Némelyek az ablakból integetve vagy padon ülve csatlakoztak a hitüket nyíltan vállalók rózsafüzér imájához. Az esti misén – amelyen az Eucharist együttes szolgált – Varga László, a Szent Imre-templom plébánosa azt mondta: élete legboldogabb napja ez, hiszen a város plébániái az egységet építve most sokat tettek a „szellemi Csernobil” ellen.
Akár hiszik, akár nem, valami hallatlanul izgalmas történt velem: elfogyott otthon a gyufám. A világ egyes országaiban ez persze szörnyen unalmas, szóra sem érdemes esemény lenne – de mifelénk, Pannóniában még a legegyszerűbb dolog is bonyolult, a rutinnal itt semmire sem megyünk, az unalom úgyszólván kizárt. Sietve hozzá kell tennem, hogy nem holmi közönséges gyufáról van szó, nem bizony: hosszú szárú, úgynevezett biztonsági gyufáról, melyet gáztűzhelyek sütőjéhez használunk, netán a gázkazán őrlángjának meggyújtásához.
Figyelemmel kísértük fontos nemzeti intézményünk, a Magyar Tudományos Akadémia száznyolcvanharmadik közgyűlését. A Széchenyi István gróf által alapított intézmény máig azért olyan fontos számunkra, mert nélküle aligha számíthatunk arra, hogy „behozzuk” európai elmaradottságunkat.
A közgyűlésen jó hangütésként értékelhettük az akadémia fizikai kutatóközpontja és a genfi központú CERN együttműködésével Budapesten megvalósuló negyvenmilliárd forintos informatikai eszköztelepítés hírét.
Szeretem a fiatalokat.
Szépen hangzó kijelentés ez, habár ott rejtekezik benne némi öndicséret: milyen jó ember is vagyok én, amiért kedvelem az ifjabb korosztályt. De van vele más baj is. Álságosan általánosító. Mert a – teszem azt – lusta és pökhendi fiatalok iránt kevés jót érzek. Így persze megsértem a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” törvényét, de ezt is megpróbálom kicselezni: ők nekem nem felebarátaim. (Majd az illetékes elöljáró odafönt eldönti, mit mér rám mindezért.)
A buszon ülő ifjakat – hölgyeket és urakat – bizony nem szerettem.
Öreg pár kászálódott föl a lépcsőn. Már nem fürge, de még jól mozgó néne és bottal is bizonytalan, reszketeg bácsika. Az asszony csodás türelemmel, szeretetteljes hangsúlyokkal irányítgatta férjét. Féltette nagyon: el ne ess, vigyázz, ülj le hamar! – mondogatta.