Útban egy gyurgyalag-telep felé pillantottuk meg a két barna sapkás mezei verebet. Tollaikat felborzolva, elnyújtózva, fejüket is előrenyújtva feküdtek az út közepén a porban, és magukat rázva hol a jobb, hol a bal oldalukra fordulva élvezték a porfürdőzés örömeit. Megálltunk, és addig néztük őket, amíg az egyik úgy érezhette, elég volt. Felugrott, kirázta tollai közül a port, és elrepült. Társa, talán a párja nyomban követte. Amíg őket néztem, eszembe jutott, amit gyerekkoromban hallottam: ha a verebek a porban fürdenek, megjön az eső. Azután elfelejtettem az egészet.

Markó Károly – Esztergomban is

Idén először külön virraszt vidék és Budapest – legalábbis a Múzeumok Éjszakáján. Ugyanis a kulturális tárca döntése miatt az egyik legnépszerűbb múzeumi programot egy hét különbséggel rendezi meg a főváros. Az intézkedés első pillantásra értetlenséget szül, viszont örömet okoz, ha jobban belegondolunk: idén kétszer ünnepelhetjük az Ivánok napját, pontosabban Keresztelő Szent János születését…

A vidéki rendezvények egyik különlegességét Esztergomban kell keresnünk. Ugyanis ekkor, június 18-án nyitják meg a Keresztény Múzeum új időszaki kiállítását. A cím, Vázlattól a képig elárulja, milyen anyagot is kell elképzelnünk a múzeum első emeleti kiállítóhelyének falain. Grafikákat, de nem is akármilyeneket, hanem idősebb Markó Károly rajzait. A cím ugyanakkor azt is jelzi, hogy a kiállítás szorosan kapcsolódik a Magyar Nemzeti Galéria Markó-tárlatához, és az utóbbinak mintegy kísérőrendezvényeként szolgál.

Gaal György – Gránitz Miklós Örök Házsongárd című kétkötetes művelődéstörténeti emlékalbuma a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének rendezésében a Szép Magyar Könyv 2010 verseny főzsűrijének döntése alapján oklevelet nyert, továbbá Orbán Viktor miniszterelnöki különdíját is kiérdemelte. Az elismerések ünnepélyes átadására az Ünnepi Könyvhét nyitónapján Budapesten, az Aranytíz Kultúrház lovagtermeiben került sor június 2-án.

(Az Örök Házsongárd című emlékalbum kapható az Új Ember könyvesboltjaiban is.)

Lepke

Táncoló szárnyak hulló porán, a csend éjkockás rajzán életünknek űzött angyal-sóhaj. Egyetlen nyár szabta időre.

Az élet jelzése csodák közt a legnagyobb: gyönge vázak tartják vitorláit, mégis ellibben a könnyű szélben – rétekről, erdők alá, s ha vihar dübörög, nem látod sehol. Van, amelyik nyáron messze vándorol, s szinte mindenütt feltűnik.