Táncoló szárnyak hulló porán, a csend éjkockás rajzán életünknek űzött angyal-sóhaj. Egyetlen nyár szabta időre.
Az élet jelzése csodák közt a legnagyobb: gyönge vázak tartják vitorláit, mégis ellibben a könnyű szélben – rétekről, erdők alá, s ha vihar dübörög, nem látod sehol. Van, amelyik nyáron messze vándorol, s szinte mindenütt feltűnik.
Krénusz József negyven éven át, méghozzá a sokat emlegetett „aranykorban” volt a New York-i Metropolitan Opera munkatársa. Jegyszedőként kezdte, aztán nézőtéri felügyelőként követte végig, élte meg e csúcsintézmény ünnepi mindennapjait. A Holnap Kiadó gondozásában a könyvhétre jelent meg – páratlan magánarchívuma anyagából szemezgetett különleges fényképekkel, dedikált művészportrékkal illusztrált – visszaemlékezése, amelyet Csermák Zoltán újságíróval együttműködve vetett papírra.
Achim Freyer, a nagy színházi guru, rendező, díszlet- és jelmeztervező meghívást kapott a budapesti Operaháztól, hogy világszenzációvá lett amerikai Ring-rendezése után Budapesten is színre állítsa Wagner monumentális művét. A nagy generációk – Fellini, Karajan és Chéreau – sorába illő Freyer 1934-ben született Németországban. Grafikusnak és festőnek készült. Színpadért való lelkesedését mesterétől, Brechttől tanulta. A világ első számú operaházai színpad- és jelmeztervezőjeként olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Benno Besson, Adolf Dresen vagy Ruth Berghaus, majd – főképp a tengeren túl – rendezőként is bemutatkozott. Neve elválaszthatatlan lett a színház világától, különösen mióta 1992-től saját együttest, iskolát és műhelyt alapított. 1994-ben Velencében az év legjobb rendezésének díját, 2000-ben bajor színházi nagydíjat nyert, Bécs város tiszteletbeli polgára lett, és már életében múzeum örökíti meg a nevét Berlinben.
Nem kell szédítően nagyot ugranod.
Elég, ha rám nézel a sárga szemeddel.
Bárhová megyek, bármit is teszek,
sárga szemed már-már dermedten csüng rajtam,
poharakból szürcsölöm, gyümölcsökben
harapok rá, könyvem borítóján látom,
a holdon, a bal combomon,
szombat éjjeli álmomban, és így tovább.
Halhatatlan Halál
Vajon tagadnunk kell téged, tumorok
Istene, az élő virág Istene,
és azzal kezdeni, hogy nemet mondunk
az „én vagyok” sötét kövének, és beleegyezni
a halálba, és minden sírra ezt írni
egyetlen bizonyosságként:
Thánatos athánatos?
Véget vetettetek a dobpergésnek,
a halálritmusoknak minden horizonton,
a zászlók alá sorakozó koporsóknak,
vége az öldöklésnek, a szánalom könnyeinek
a szétlőtt romhalmaz-városokban.
És többé senki nem kiáltja: „Istenem,
miért hagytál el engem?” És nem folyik
többé tej, sem vér átszúrt keblekből.
A brit rádió és televízió által kezdeményezett, négyezer–ötszáz személy körében végzett felmérés szerint a BBC közszolgálati műsorában keresztényellenes tendenciák érvényesülnek, a keresztényeket jámborkodó farizeusokként mutatják be. A Daily Mail június 1-jei száma által ismertetett anyag szerint a nem keresztény kisebbségi vallásokról kedvezőbb képet sugallnak. (KAP)