A Mária-tisztelet hónapja

Szerző:

A „legszebb hónapban” a loretói litánia éneklése-imádkozása által egyházunkban minden este köszöntjük a megváltó Jézus édesanyját. Ebben a hónapban különösen is megmutatkozik katolikus kereszténységünk egyik sajátossága: a bensőséges Mária-tisztelet. Elszomorító, hogy napjainkban számos egyházközségben már elmaradnak a májusi ájtatosságok, de főképpen az negatív fejlemény, hogy nagyon sok katolikus lelkében meggyengült a Szűzanya tisztelete és szeretete. Találóan fogalmazta meg ezt a tényt Sík Sándor: „Szűz Máriás magyaroknak kopott unokái” lettünk.

Valakié

Szerző:

Parallax – nézetek kora

Sok szó esik manapság rendszerekről, elmúltakról, jelenlegiről és lehetőkről, vágyottakról és kerülendőkről. Sokat beszélnek fejlesztésekről, melyek majd megoldást hoznak, elhárítanak és messzebbre juttatnak. Ám mintha inkább hallgatás övezné magát az embert, akitől, akivel és elsősorban akiért minden másról beszélni érdemes, s még inkább, aki miatt cselekedni kell. Pedig bármi tudomány, líra és politika telíti a mai beszédek terét, ebben a sűrűségben az ember az, aki mintha nehezebben venné a levegőt, s az átláthatatlan vakító sokféleségben nem árt, ha behunyja szemét és önmagába néz.

Preevangélium

Szerző:

Olyan jól elvagyunk saját világunkban. Keresztény barátokkal vesszük körbe magunkat, keresztény közösségekbe járunk, keresztény művészet által töltődünk fel, keresztény sajtót olvasunk – és azt hisszük, ettől életünk is keresztény lesz. Így gondolkodva előbb-utóbb súlyosan csalatkozunk, arról nem is beszélve, hogy egy bezárkózó egyház nem tud evangelizálni: képtelen megszólítani a keresőket.

„Párhuzamos életrajzok”

Szerző:

Willy Pogány ürügyén Busóka útja – az óceánon innen és túl

Levelet kaptunk… – kaptam, ahogy ez az üzenet első soraiból kiderült. Írója apró észrevételnek, lábjegyzetnek, személyes megjegyzésnek szánta. Mert valami eszébe jutott. Életének egy látszólag folytatás nélküli epizódja. Folyamatos, szép kézírás, enyhén jobbra emelkedő sorokkal; javítás és áthúzások nélküli szöveg, néhány kiemeléssel:

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Új Ember húsvéti számában megjelent, Túl a valón… című, Pallós névvel jegyzett cikkhez szeretnék megjegyzést fűzni, az itthon „ismeretlen” Willy Pogány illusztrátort illetően. Elnézést kérek a nehézkes kézírásomért… De hát kilencvenöt éves vagyok. Testben, lélekben egyedül vegetálok nem sokkal innen a „túlsó valón”… Tehát régi dolgokról szeretnék szólni. Röviden.
W. P. 1946-ban feleségemnek – aki akkor még fiatal lányként mint tehetséges rajzoló volt ismert – a nevére szóló dedikálással egy rajztanulmányokat tartalmazó füzetet (Drawing Lessons) küldött.

Francia rokonok

Szerző:

Nézőtér

Kedves, magával ragadó vígjáték a Francia hétvége, mégsem csak könnyed szórakozást ígér.
A film egy visszaemlékezés. Albertine (Karin Viard) fiatal anyuka, aki férjével, gyermekeivel vakációzni indul. Vonatra szállnak, s ahogy a szerelvény robog, főhősünk visszarepül a hetvenes évek végére, egy bretagne-i városkába. Megelevenedik egy régi családi összejövetel, amelyre az egész országból érkeznek a rokonok, hogy együtt ünnepeljék a nagymama születésnapját. A tizenegy éves Albertine (Lou Avarez) szemszögéből látjuk az eseményeket. Feltárul előttünk egy nagycsalád élete.

Gyöngyöző fa

Szerző:

Vers

A teremtés előtt születtél.
Könnyű fű zöldült előtted.
Mintha virágok hamvában járnék.
A legszebb utakat jötted.
Érintettél szóval, kegyelemmel.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.