Olyan jól elvagyunk saját világunkban. Keresztény barátokkal vesszük körbe magunkat, keresztény közösségekbe járunk, keresztény művészet által töltődünk fel, keresztény sajtót olvasunk – és azt hisszük, ettől életünk is keresztény lesz. Így gondolkodva előbb-utóbb súlyosan csalatkozunk, arról nem is beszélve, hogy egy bezárkózó egyház nem tud evangelizálni: képtelen megszólítani a keresőket.

Willy Pogány ürügyén Busóka útja – az óceánon innen és túl

Levelet kaptunk… – kaptam, ahogy ez az üzenet első soraiból kiderült. Írója apró észrevételnek, lábjegyzetnek, személyes megjegyzésnek szánta. Mert valami eszébe jutott. Életének egy látszólag folytatás nélküli epizódja. Folyamatos, szép kézírás, enyhén jobbra emelkedő sorokkal; javítás és áthúzások nélküli szöveg, néhány kiemeléssel:

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Új Ember húsvéti számában megjelent, Túl a valón… című, Pallós névvel jegyzett cikkhez szeretnék megjegyzést fűzni, az itthon „ismeretlen” Willy Pogány illusztrátort illetően. Elnézést kérek a nehézkes kézírásomért… De hát kilencvenöt éves vagyok. Testben, lélekben egyedül vegetálok nem sokkal innen a „túlsó valón”… Tehát régi dolgokról szeretnék szólni. Röviden.
W. P. 1946-ban feleségemnek – aki akkor még fiatal lányként mint tehetséges rajzoló volt ismert – a nevére szóló dedikálással egy rajztanulmányokat tartalmazó füzetet (Drawing Lessons) küldött.

Nézőtér

Kedves, magával ragadó vígjáték a Francia hétvége, mégsem csak könnyed szórakozást ígér.
A film egy visszaemlékezés. Albertine (Karin Viard) fiatal anyuka, aki férjével, gyermekeivel vakációzni indul. Vonatra szállnak, s ahogy a szerelvény robog, főhősünk visszarepül a hetvenes évek végére, egy bretagne-i városkába. Megelevenedik egy régi családi összejövetel, amelyre az egész országból érkeznek a rokonok, hogy együtt ünnepeljék a nagymama születésnapját. A tizenegy éves Albertine (Lou Avarez) szemszögéből látjuk az eseményeket. Feltárul előttünk egy nagycsalád élete.

Vers

Őrizetlenül hagytuk a földet,
szemünkben sűrű csillag áll.
Mint a szívünkhöz örvénylő égbolt,
a gyermekkor hálni visszajár.

Vers

A teremtés előtt születtél.
Könnyű fű zöldült előtted.
Mintha virágok hamvában járnék.
A legszebb utakat jötted.
Érintettél szóval, kegyelemmel.

Vers

Kifordul a szélből.
Sebekkel fénylik a táj.
Tört ágacskák. Egymásra
zárult rügyek.

Vers

Meg nem született őseimet
nézem földön és egen.
Settenkedik szememben az idő,
világra nyílik öt sebem.