Keserű arcvonásunk

Szétszórt játékok keresgélik
– – – önfeledten az időt.
De gyertyaláng lélegzetünkre
a végtelen csöndje dőlt.
Tiszta lábnyomainkat
tengerek mosták egybe.
Hol van az áldott út –
a fény felé ívelő hegyre?!
Töprengéseink árnyékában
pernyék hamvába ásunk.
Rádől a kövekre a mélység,
– – – keserű arcvonásunk.
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..