Preevangélium


Folk Iván Ember a Földön
című, tavaly megjelent lemeze egészen máshonnan közelít: hétköznapi prózaiságú helyzetekből ugrik hirtelen a hitről való elmélkedés erőterébe. Legyen bár lüktető nagyváros (Jól van, jól van; Utcadal), csillagászati élmény (Hova mész el?), ökológiai tűnődés (Savas eső) vagy kávéházi hangulatú történelmi borongás (Falak mellett) az alapjuk, az ihlettel megírt, kerek dalokat hallgatva azon kapjuk magunkat, hogy párbeszédbe elegyedünk velük, feledve a szent és a profán közti, szorgalmasan építgetett határt. Ahogy a jézusi üzenet sem hivalkodik, ám ott bujkál a dalokban, úgy a lemez zenéje sem hagyja el a néhol elektronikával dúsított, ám mindvégig felismerhető rock biztos talaját.



Nem így Torma Ferenc albuma, a Pusztába kiáltok. Az After Crying gitárosának első szólólemeze eklektikus, mégis egységes kortárs műként igyekszik felrajzolni hitünk talán legfontosabb előfutár-személyiségének, Keresztelő Szent Jánosnak a lelki portréját. Musicales dallamosság (A folyónál, Hogyan tovább?), súlyos gitárzene (Viperák fajzata!) mellett barokk zenei hatások (Ima, Himnusz) is színesítik az összképet, s mutatnak egy irányba: egy megszállott szenvedéllyel jövendölő próféta hivatása felé, akit bár kétségek gyötörnek, teljesíti küldetését, s végül elfogadja sorsát. Az evangéliumi szövegekhez hű történet gyönyörű himnusszal zárul, jelezve: Jézus fellépésével elközelgett az Isten országa.

Folk Iván és Torma Ferenc lemeze egyaránt preevangélium: egyikük átvitt, másikuk szó szerinti értelemben nyitja rá lelkünk ajtaját a Megváltó üzenetére. Egyházunk rohamos társadalmi térvesztése idején az evangéliumi hűség mellett mindennél fontosabb ez a kockázatvállaló dialógus: legfontosabb aranyfedezetünk hitelességünk, melyért mindennap meg kell küzdenünk – önmagunk és a keresők számára egyaránt.