Mindannyian Mária gyermekei vagyunk, ez az, ami összeköti és elhozza a kegyhelyre a világ különböző pontjain élő magyar keresztényeket – mondta a csíksomlyói búcsún Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A nagymise homíliájában Spányi Antal székesfehérvári püspök így fogalmazott: „Felelősséget kell vállalnunk egymásért, a nemzetért, a hitért és az egyházért.”
Pünkösdhétfőn a Hosszú-erdő- és a Remete-hegy szögletében, a máriaremetei kisbazilika templomkertje adott otthont az Esztergom–budapesti Főegyházmegye hagyománnyá érett majálisának (ez esetben juniálisának), a Karizmák Ünnepének, amelyet idén a Szövetség a szeretetben mottóval rendeztek meg.
A kert árnyékot adó fái alatt sorakozó, tematikusan csoportosított sátraknál, az úgynevezett plébániák és családközösségek parkjában, az iskola-, a karitász- és a missziós parkban mutatkoztak be a különböző intézmények, lelkiségi mozgalmak, szerzetesrendek, segítő szervezetek, katolikus kiadók…
A régi idők nosztalgikus emlegetése, a kínos történelmi tények megszépítése… Ne féljünk bevallani: mi, magyarok, ennek kiváló mesterei vagyunk. Valószínűleg abból indulunk ki: ha már a jelenünk rendszerint meglehetősen sanyarú, legalább a múltunk hadd legyen jólesően derűs.
E sarkos megállapítás egyik folyománya, hogy amerre csak nézünk, a kies magyar végeken mindenfelé halhatatlan alakokba botlunk: halhatatlannak mondott művészekbe, tudósokba, államférfiakba. Érdemeik természetesen valósak, nem is kívánjuk azokat megkérdőjelezni. Inkább arról szeretnénk eltöprengeni, hogy egy szellemes lengyel bölcselő, Jerzy Stanislaw Lec (1909–1966) aranyköpése szerint „a halhatatlanság első feltétele a halál”.
Amikor Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról döntöttek, a magyarországi „EU-ellenzők”, az euroszkeptikusok azt hangoztatták: ezentúl nem ehetünk majd mákos rétest, nem vághatunk odahaza disznót, a kisboltok tönkre fognak menni, mert a pultok és az üzlethelyiség takarítása-tisztítása olyan bonyolult és nehézkes lesz, hogy legtöbbjük nem fogja tudni a követelményeket teljesíteni. Aztán 2004. május elsején ünnepélyesen csatlakoztunk az unióhoz. Mint ismeretes, mákot továbbra is ehetünk, és beláthatjuk, hogy a kisboltok sem takarítási problémák miatt húzzák le a redőnyt.
Az Újvilág jelentős területeit meghódító spanyol gyarmatbirodalom urai a XVI. században joggal hihették, hogy a gazdagság, amire szert tettek, egy csapásra megoldja minden gazdasági problémájukat. Rendkívül gyorsan nőtt ugyanis ezüst- és aranyzsákmányuk Dél-Amerikából. Míg 1521–1530-ban még csak 149 kilogramm ezüst volt a behozatal, a XVI. század végére már 2708 tonna. Az aranybehozatal ugyanezen fél évszázad alatt nyolcszorosára nőtt.
Eladósodott családoknak segítséget nyújtó programot dolgozott ki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A Hitel-S program alapjait 2008 őszén, a gazdasági világválság megjelenését követően kezdték kidolgozni a szeretetszolgálathoz csatlakozó pénzügyi szakemberek. Elgondolásaikat kisvárosi környezetben, néhány tucatnyi eladósodott család közreműködésével kipróbálták a gyakorlatban is. Mára kétezer ember kapcsolódik valamilyen formában az adósságrendező programhoz, amely időközben sokoldalú, komplex jellegű adósságkezelési szolgáltatássá vált. A máltai módszerről és az elérhető eredményekről tájékozódott a kormányzat is.
A bizánci egyház a pünkösd utáni vasárnapon Krisztus üdvözítő műve és a Szentlélek lejövetele konkrét gyümölcsére: az összes szentekre emeli tekintetünket. Azok megszámlálhatatlan sokaságára, akik a mennyben immár együtt uralkodnak Krisztussal. Az ünnep eredete a IV. századra nyúlik vissza, amikor ezen a vasárnapon az összes vértanút ünnepelte az egyház; később a megemlékezést kibővítették az apostolok, hitvallók, próféták és minden szent ünneplésével. Nyugaton szintén kimutatható ez a hagyomány, illetve ismert egy konkrét ünnepi dátum május 13-án. A november 1-jei ünnepnap csak a XI. században lett véglegessé.
Miért vetünk keresztet? A kereszt jele számunkra testhez kötött létünk sajátos hitvallása abban az életet adó és szerető Erőben, amely üdvözít, megszabadít, felemel, segít átkarolni a Megfeszítettet. Egy jel, amely által rádöbbenünk a nagy igazságra: „Benne (a Szentháromság szeretetében) élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Az egyes imaórák teológiájának átgondolása mellett most a zsolozsma imaóráinak alkotóelemeit is megvizsgáljuk. Kezdjük az elején, vagyis a keresztvetéssel, keresztrajzolással!