A mesékből jól ismert fordulat első elemét kapta a keresztségben a nemrég megnyílt székesfehérvári játékmúzeum. Megálmodói azt remélik, hetedhét határon túl is híres lesz a Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet által több évtizeden keresztül gyűjtött, jelenleg mintegy ötezer darabból álló kollekció, amelyet korábban a Megyeház utcában tekinthettek meg az érdeklődők.
Az 1739-ben zsellérközséggé szerveződött Promontoron az 1760-as évek elején merült fel először a kálváriaállítás gondolata. A Promontoron szőlőkkel rendelkező nemes pesti városi tanácsnok, Mittermayer Tóbiás Antal azzal a kéréssel fordult a prefektúrához, hogy engedélyezzék neki és a promontori közösségnek, hogy Krisztus szenvedését megörökítő emlékhelyet létesíthessen. Az engedély megérkezését követően az akkori Schwarzenberg (Feketehegy) tetején, 1761 késő őszén állították fel a három vörösfenyőből ácsolt keresztet Krisztus és a két lator vaslemezre festett alakjával, eléjük került Szűz Mária, Mária Magdolna és Szent János képe.
A száz éve született pálos vértanúra, Ács Ferenc Istvánra emlékeztek szülővárosában, Tapolcán. Bátor Botond, a magyar pálos rend tartományfőnöke szentmisét mutatott be tiszteletére Brieber László tapolcai születésű balatonszentgyörgyi plébánossal a Nagyboldogasszony-templomban, ahol a helytálló szerzetest egykor megkeresztelték.
Ács Ferenc István 1938. szeptember 8-án tett fogadalmat a pálos rendben. Pécsett szentelték pappá 1941-ben. Pálosszentkúton, a budapesti Sziklatemplomban, majd Pécsett szolgált. 1950 júniusában, miután a pálosokat az ÁVO Pécsről Vácra hurcolta, titokban a pálos templom folyosóján lakott, és besegített Bolyós Rezső Ákos atyának, akit később az ÁVO szintén elvitt.
Csete Örs programigazgató elképzelése nyomán, a Bethlen Alapkezelő Zrt. több mint egymillió forintos támogatásával tudott útra kelni negyven dunakeszi diák a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolából a Gyulafehérvár környéki szórványba, hogy kezet nyújtson, hogy ismerkedjen, hogy gyökeret adjon a magyarnak lenni vagy nem lenni kérdése között ingadozóknak.
Nemes Czike Gáborné Lovich Ilona (1897–1973) gyermekei által összegyűjtött és kiadott versei az öt gyermeket nehéz körülmények között nevelő tanárnő-édesanya ötödik verseskötete. Nem csupán kegyelettel emlékező gyermekei számára tartalmaz értékes verseket a kilencvenhat oldalas kis kötet, hiszen Lovich Ilona népénekszövegeit jól ismerhetjük a Hozsanna énekeskönyvből is: Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj!, Az Úrnak dobban, ég a szív, Futva jöttem elibéd.
Olyan sok titok lengi körül a szabadkőművességet, hogy a téma iránt érdeklődő bizonyosan alig várja, hogy a kezébe akadjon végre egy könyv, mely mindent elárul e rejtélyekkel övezett szervezetről. Burkhardt Gorissen Szabadkőműves voltam című műve azonban nem a szabadkőműves világösszeesküvést leplezi le, sokkal inkább egy személyes életút tárul fel előttünk: az igazságkeresés és az önazonosság megtalálásának útja.
Számtalanszor lehet találkozni azzal a félreértéssel, hogy a kereszténység legfőbb ünnepe a karácsony. Holott a vallás tanítása szerint a húsvét minden keresztény ünnep királynője, hiszen ekkor emlékezik a világ legnagyobb vallása a Megváltó kereszthalálára és feltámadására. Ez az ünnep és az ebben ünnepelt hitvallás adja meg az értelmét minden további keresztény ünnepnek, a karácsonynak is, sőt végső soron minden vasárnapnak.
„Valójában outsider vagyok, kívülről csöppentem a balett világába” – vallotta magáról szerényen Seregi László mindig, amikor koreográfusi pályafutásának indulásáról faggatták. Eredetileg grafikusnak készült, majd felvették a Honvéd Együttesbe; a „mozgásszínház” eszköztárán keresztül itt talált rá önkifejezésének legalkalmasabb módjára. A néptánc mellett balettet is tanult; 1957-ben szerződtette az Operaház, ahol társulati tag, aztán balettmester, egy ideig balettigazgató, végül vezető koreográfus lett.