A remény jeleivel

Szerző:

Közreműködésre sarkall az Ars Sacra Fesztivál

 „Csoda történt Fülén” – többek között ezt a visszajelzést kapta az Ars Sacra, a Szent Művészet Alapítvány a Templomok Éjszakája utáni egyik beszámolóban. Hatvanöt település, kétszáznyolcvanhét esemény, harmincötezer látogató. E száraz adatok is sokat mondanak az Ars Sacra Fesztiválról – amely a Templomok Éjszakája és a Szakrális Műveszetek Hete, a budapesti városmisszió gyümölcseinek új, együttes megnevezése. Idén hatodik alkalommal rendezik meg a programsorozatot a Kulturális Örökség Napjaival karöltve. A Budapestről induló esemény időközben országos, majd Kárpát-medencei méretűvé vált, és felöleli a művészet majd minden ágát.

Az Ars Sacra Fesztivál idén szeptember 15. és 23. között művészeti alkotásokon keresztül mutatja fel a kultúrában a remény jeleit. Kérünk minden elkötelezett hívőt, hogy a hit évének küszöbén használja ki ezt az evangelizációs lehetőséget. Nyissák ki templomukat, mutassák be művészi értékeit, hívják meg a környék iskoláit, óvodáit erre az eseményre; lássák vendégül az érdeklődőket. Az énekkarok a Kodály jubileumi évhez kapcsolódó műveket szólaltathatnak meg; megnyithatják a jó kilátást nyújtó templomtornyokat… Számos szervezést segítő ötlet található a www.ars-sacra.hu honlapon. A fesztiválra közreadunk XVI. Benedek pápa A hit kapuja apostoli leveléből néhány gondolatot, amit szeretettel ajánlunk felolvasni minden eseményen.

Szent Ákos vértanú Június 22.

Szerző:

A hét szentje

Ákos, vagyis Szent Acatius, illetve Achatius bizánci vértanú. Szimeon Metaphrasztesz szerint görög származású keresztény katonatiszt volt Kappadókiában. Maximianus császár keresztényüldözése idején halt vértanúhalált 303 körül. Valószínűleg lefejezték, ám legendája szerint keresztre feszítették. A tizennégy segítőszent egyike. Történetéből nőhetett ki a tízezer vértanú legendája, amely szerint őt és tízezer katonatársát az Ararát hegyén megfeszítették, mert nem áldoztak a pogány isteneknek. A legenda igen színes, benne inkább a középkori lovagkultusz és kevésbé a valóság tükröződik vissza. A történet szerint a mártírok keresztre feszítésének idején nagy földrengés támadt, ám ők nem féltek, szüntelenül imádkoztak, angyalok bátorították őket. Haláluk után testüket újabb földrengés tépte le a keresztről, majd angyalok temették el őket.

„Szómmal az Úrhoz könyörgök…”

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk vecsernyéjében naponta elimádkozzuk a zsoltárossal: „Uram, tehozzád kiáltok…” (Zsolt 140,1). Szavainkkal, kiáltásunkkal fordulunk Istenhez. Számtalan más esetben is, amikor imádkozunk, megszólítjuk őt: az egyszerű suttogástól a hangos szavakon át az örömteli, örvendező, harsány éneklésig. Van tehát helye lelki életünkben a szóbeli imádságnak! Azért fontos ennek hangsúlyozása, mert a lelki élet területén volt olyan irányzat, mely meglehetősen lebecsülte ezt. Az evangéliumra alapozva, Jézus tanítására hivatkoztak egyesek, és azt állították, hogy csak a szívbeli imádság a fontos, amit otthon, „bezárt ajtók mögött” végez az ember (Mt 6,6). Mert lélek az Isten, és „lélekben és igazságban” kell őt imádni (Jn 4,24). Biztos, hogy elengedhetetlenül fontos a benső elem az imádságban, mert nélküle csak külsőséges formulát jelentene. De ugyanolyan fontos a szavakba öntés, illetve a szavakkal való kifejezés is.

A szertartások „vezérlése”

Szerző:

A liturgia alapelemei

 Az előző számokban felsorolt liturgikus könyvek mellett a római rítus fontos könyvei azok a kötetek is, amelyek közvetlenül nem vesznek ugyan részt a cselekmények kivitelezésében, de azok előkészítéséhez és a konkrét ünneplés általános ismeretéhez feltétlenül szükségesek. Ezek: a Direktórium, vagyis a liturgikus naptár és a Caeremoniale episcoporum, a püspöki ceremoniálé vagy rubrikagyűjtemény.

A magától növekvő mag

Szerző:

A Biblia üzenete

A példabeszéd különösen alkalmas az Istennel kapcsolatos igazságok közlésére. Képeket használ, melyek megsejtetik a mindent végtelenül felülmúló láthatatlan isteni valóságokat. E képek és hasonlatok ösztönzően hatnak gondolkodásunkra, és összességük elvezet Isten megismerésére. Nemcsak értelmünket serkentik gondolkozásra, hanem megmozgatják szívünket is. Minthogy az egész világot Isten teremtette, a teremtmények Isten szándéka szerint arra szolgálnak, hogy Isten ismeretére vezessenek. Teszik ezt leginkább azáltal, hogy Jézus, aki „ismeri az Atyát” (Jn 8,55), e teremtményekről beszélve tárja fel előttünk Isten országának mélységes titkait.

Isten igéjére nyitottan

Szerző:

A Neokatekumenális Út budapesti napja

Lelkes tömeg fogadta Kiko Argüellót, a Neokatekumenális Út egyik alapítóját június 3-án délután Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren. A lelkiségi mozgalom világszerte ismert vezetőjét Erdő Péter bíboros hívta meg, hogy úrnapján az új evangelizáció jegyében tegyen tanúságot az örömhírről.

Megújuló hittel, testvéri közösségben

Szerző:

Beszélgetés Kiko Argüellóval

A Neokatekumenális Út világszerte nagy népszerűségnek örvendő kezdeményezője, Francisco Kiko Argüello a Szent István-bazilikánál tartott evangelizációs találkozó másnapján búcsúzott el fővárosunktól. Elutazása délelőttjén a budapesti Danubius Gellért szállodában a miskolci és a fővárosi missziós közösség tagjaival ünnepelt oldott légkörben. E találkozó előtt sikerült megszólaltatnunk.


– Milyen gondolatok, élmények hatására döntött úgy 1964-ben, hogy megalapítja a Neokatekumenális Út mozgalmat?

– Ateista voltam, egy ateista festő. Ám váratlanul belépett az életembe Krisztus, és gyökeresen megváltoztatott. Találkoztam Krisztussal, aki minden szenvedélyünk felett úr, s aki életünk valódi értelme. Felhagytam a festészettel, és hátrahagytam a dolgaimat, hogy új fejezetet nyithassak. A szegények között akartam élni. Először Madridban telepedtem le, a társadalom számkivetettjei között, és elkezdtem hirdetni az evangéliumot. Különös módon az emberi nyomorúságban jobban megtapasztalhattam az isteni gondviselést, és úgy éreztem: ez a hit hirdetésének, oktatásának valódi terepe. Isten nem ötletszerűen mutatkozik meg, hanem tudatosan, életünk történésein keresztül. Ábrahám kezdetben nem tudta, hová megy, mégis vállalta az utat, mert rábízta magát Istenre. Az ő lelkületével kell követnünk Krisztust, a történések értelmét és urát.

Utazás „Emlékföldre”

Szerző:

Titkok, legendák a százéves iskolában

Emlékföld? Az idő múlásával egyre több ablak nyílik arra a fokozatosan táguló horizontra, mely mögött ott rejtőzik az emlékek varázslatos birodalma. Ezen a tájon más árnyalatot kapnak az egyszer már átélt események, az egyszer már megfogalmazott gondolatok, kimondott szavak, kifejezett gesztusok. Egy-egy váratlanul felbukkanó tárgy, felvillanó tekintet, elillanó illat, dallam vagy hangszín könnyen felidézheti életünk elfeledettnek hitt pillanatát, visszavezethet bennünket elmúlt idők elveszettnek hitt homályába.
Hasonló élményben lehetett részük azoknak a látogatóknak, akik megtekintették a századik születésnapját ünneplő Domokos Pál Péter Általános Iskola történetét felidéző tantermi tárlatot. De nemcsak a hajdanvolt vagy még ma is élő dédszülők, nagyszülők, egykori tanárok, diákok üzennek a kiállított relikviák közvetítésével, hanem titokzatos történetekről, rejtett üzenetekről mesélnek a falak is.