Amikor gyerekkoromban a Balaton felé vonatoztunk, nagyon tetszett a Fejér megyei Pettend szép hangzású neve. A vonatablakból kitekintve „pöttöm” településnek gondoltam. Pedig kastélyával és földbirtokosaival egykor fontos településnek számított, s az egyházi rend szerint is jelentősebb volt, mint például leányegyháza, a „kápolnás” Nyék.
Parallax – nézetek kora
A vallási gondolkodásban fontos szerepet játszik a valóság megkettőzöttsége, valamint a két dimenziót elválasztó s egyben össze is kapcsoló határ. Az itt és az ott, a jelenvalóság és a túlnanvalóság, a köznapi és az ünnepnapi között számos vallásban fátylat találunk, amely egyszerre rejti és jelzi is az eltakart szentet. A fátyol szerepe a vallásokban nem korlátozódik csupán az emberi és az isteni dimenzió elkülönítésére. Feladata az is, hogy eltakarja a női testet, diszkrécióba vonja a szexualitást. Az emberi jelleg eltakarásával, mintegy annak kontrasztjaként az istenit emeli ki. A keresztény liturgikus hagyományban az elsőáldozás vagy a házasságkötés alkalmával viselt fehér ruha a tisztaságot és szüzességet jelképezi, s a beavatott személyeket közel helyezi a makulátlanság dimenziójához.
Zelnik István kincstárai
Ahogy a mágnes vonzza a vasreszeléket, úgy sűrülnek a Hősök tere, a Városliget és az Andrássy út köré a régi-új kiállítóhelyek, galériák és kulturális központok. Ide — a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Vajdahunyad vára, a Hopp Ferenc KeletÁzsiai Művészeti Múzeum „vonzáskörzetébe” – tervezi a kormány az új múzeumi negyedet, ahol egymás mellett kap helyet a Magyar Nemzeti Galéria várbeli anyaga, a kortárs művészeti Ludwig Múzeum, a néprajzi gyűjtemény, és ide kerülnének a hazai fotóművészetet, építészetet és zenét bemutató-kutató intézmények is. De ez még a viszonylag távoli jövő, hiszen e nagyberuházás leghamarabb 2018-ra készülhet el…
Zöldellő szőlősorok közt bujkál a napfény. A borospohár alját jazz bizsergeti, a fűben gyíkok cikáznak. Igazi Katlan-hangulat. De a Katlan íz is és illat is, pajtafalra festett színes elbeszélés, szélben száradó Polaroid-sorozat. Színház meg koncert, filmvetítés és kiállítás. Jó idő, jó hely, jó kedély. Intenzív és maradandó.
Augusztus első hetében ötödik alkalommal népesült be a Villányihegység festői lankáinak vidéke. Ismerős a táj, hiszen jártam már az Ördögkatlanban, s jólesett újra megérkezni.
Mint egy sebhely, császárnő-neved
úgy forrt vert-ezüst edény aljára,
mintha élő háncson ejt sebet
betű-rovó késhegy: Teofána.
„Nem sok az, amit tehetek,
nincs nálam pénz!” – mondta szánakozó
hangon az állomáson
egy hegedűt tartó gyerek,
mielőtt a vonat megérkezett –
„De játszhatok valami dalt,
mely kedves és elragadó!”
Rigó énekel, alkonyi dalnok,
páros, magános pinty fütyül,
s ahogy a homály nő, csalogány
sikongat
teljes erőből szüntelenül
a sűrű lomb közül.
Igen, a lomb ragyog,
a lomb tovább ragyog,
és te úgy függsz e televény
előterében, akár egy gyümölcs.
Holott ember vagy, holott ember voltál,
útszéli Isten.