Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1669 a 2754-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Hová kerülnek az elhunytak?

2012-08-09 Szerző: Dragon Zoltán

Ez esetben nem vallási értelemben vett kérdésfelvetésről van szó, hanem inkább régészeti kíváncsiságról. Fogalmazzunk tehát pontosabban: hová kerülnek az elhunytak egy régészeti ásatás után?

Kevesen tudják, mi történik a leletekkel egy régi temető feltárását követően. A régészeti és a muzeológusi munka befejeztével a sírmellékletek – megcímkézve és leltározva – a múzeumi raktárak polcaira kerülnek, kisebb (értékesebb) részüket pedig egy-egy időszaki kiállításon ismerhetjük meg.

Vattay Elemér halálára

2012-08-09 Szerző: Zsille Gábor

Ismét gyászol a magyar kulturális élet: július utolsó napján, életének nyolcvankettedik évében elhunyt Vattay Elemér fotóművész, műgyűjtő. A különféle magas kitüntetések elkerülték, ám mi szilárdan hisszük, hogy a valódi díjat, a méltó elismerést nem állami szinten, nem földi kezekből osztják…

Maximilian Kolbe Augusztus 14.

2012-08-09 Szerző: Szalontai Anikó

A hét szentje

Kolbe atya az egyik legismertebb XX. századi szent. Önfeláldozásának történetét mindannyian ismerjük. Ám azt talán kevesebben tudják, hogy Szalézi Szent Ferenc mellett ő is az újságírók védőszentje. És az amatőr rádiósoké. 1907-ben lépett a minorita rendbe. Már növendék korában szeretett volna egy missziós újságot létrehozni. Mikor pappá szentelése után Krakkóba került, engedélyt kért a folyóirat elindításához, amit meg is kapott azzal a feltétellel, hogy a költségeket ő teremti elő.

„Anyja lévén az életnek…”

2012-08-09 Szerző: Ivancsó István

Görögkatolikus lelkiség

Nagyboldogasszony napján görögkatolikus egyházunk ünnepi főénekében így köszönti az Istenszülőt: „Anyja lévén az életnek, átköltöztél az életre.” Ez a nap a halál és a gyász napja lehetne. Mégsem az, hanem a halálon diadalmaskodó életé. Megszoktuk már, hogy szentjeinket a haláluk, azaz mennyei születésnapjuk évfordulóján ünnepeljük. A „legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénk, az Istenszülő és mindenkor szűz Mária” esetében azonban ennek még inkább jelentősége van. Az ő halála különösképpen az életre mutat.

„Minden forrásom belőled fakad”

2012-08-09 Szerző: Kajtár Edvárd

A liturgia alapelemei

Több héten át gondolkodtunk közösen a liturgiában használt anyagokról, különösen a szentségek anyagi valóságáról. E gondolatmenet végére egy személyesebb jellegű, mondjuk így: „elmélkedést” szeretnék tenni, mégpedig a szentségek között rangsorban „a legnagyobb”, az Oltáriszentség anyagi, fizikai mivolta kapcsán. Hogy még pontosabb legyek: az Oltáriszentség fizikai valóságához, materiális mibenlétéhez kötődő isteni jelenlétről szeretnék eszmélődni e sorokban.

A romolhatatlan kenyér Jn 6,41–51

2012-08-09 Szerző: Forrai Tamás Gergely SJ

A Biblia üzenete

A mai evangéliumban Jézus az éltető, éhséget csillapító „romolhatatlan kenyeret” kínálja fel nekünk. Önmagát. Mennyire aktuális ez, amikor földünkön milliók éheznek földi és lelki kenyérre! Legalább ennyien vannak azok is, akik nem veszik észre a másik ember éhségét, sőt, nem veszik észre azt sem, mi az, aminek a hiányától ők maguk is szenvednek.

A bibliai hagyományban a kenyér a hétköznapi erőforrás jelképe. Isten minden várakozáson túlcsorduló adománya, mely az ínséget szenvedővel megosztva megszaporodik, és életet teremt, új emberi közösséget. A mai történetünk, amely Illésről szól, mélyen emberi módon mutatja meg Isten gondviselő szeretetét.

Nyár van

2012-08-09 Szerző: Kály-Kullai Károly

Felkészülő

Nyáron a rádióban, a tévében és a sajtóban is gyakori téma a drogozás. A segítőintézmények is sűrűbben kapnak tanácsot kérő hívásokat, leveleket. A visszatérő szülői kérdés: Mit csináljak, hogy ne drogozzon a gyerekem?

Talán olykor cinikusnak tűnik a válasz, de fogalmunk sem lehet arról, mit tehetne a szülő, ha nem ismerjük sem őt, sem a gyerekét – aki évei számát tekintve talán már maga is felnőttnek számít –, ha nem ismerjük a családi viszonyokat, a védő és veszélyeztető tényezőket sem.

A közösség ereje

2012-08-09 Szerző: Hortobágyiné Nagy Ágnes

Felkészülő

Ági: Emlékszem, amikor kisgyermek voltam, teljesen természetes volt számomra, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel szentmisére járunk. Kamaszkoromban sem változott ez az életemben. Később, egyetemistaként pedig rátaláltam Budapesten egy kis közösségre, ahol megtapasztalhattam, milyen jó együtt imádkozni, és együtt szolgálni egy kis csapattal. Hordoztuk egymást a hétköznapokban is.