Ó, a Balaton…
„Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam… Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.” Eötvös Károly írta ezeket a sorokat a „magyar tenger” vidékéről több mint száz esztendővel ezelőtt. A táj hajdani érintetlensége a múlté, ám hívogató és marasztaló szépsége így is megmaradt. Új, szünidei sorozatunkban közös nyaralásra hívjuk olvasóinkat. Belecsöppenhetünk a júliusi és augusztusi balatoni élet színes forgatagába, és megismerhetjük a táj természeti és kulturális kincseit. A hajó elindult. Első állomás: Badacsony.

A Határtalanul című pályázat segítségével a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola hetedik osztályosai erdélyi körútjukon a „ferencesek nyomában” járva közel kétezer kilométert tettek meg.
Első szállásunk Szászvárosban volt egy gyermekotthonban, amelyet Böjte Csaba atya alapítványa működtet. A második éjszakát Gyimesbükkön egy panzióban és szintén Csaba testvér gyermekotthonában töltöttük. Harmadik éjszaka pedig Torockón aludtunk. A kirándulás legszebb élményét a csíksomlyói búcsú jelentette. Hihetetlen, mennyi ember zarándokolt ide határainkon belülről és túlról! Csodálatos volt látni, ahogy a keresztvetés pillanatában az egész tömeg megmozdult. Erdély olyan volt, mintha hazamentünk volna, és mégis máshol lennénk, egy mesében. Ez az út nagyon sokat jelentett nekem, és mindezt az osztályfőnökeinknek köszönhetjük.

Szigeti Fanni,
a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola 7. osztályos tanulója

Könyvespolcra
Bár a Szentírás háromnegyedét alkotják az Ószövetség könyvei, kevésbé ismerjük, mint az Újszövetséget. Nem megkérdőjelezhető állítás, hogy az Újszövetség beható ismeretéhez nélkülözhetetlen az Ószövetség tanulmányozása. Igaz ez annak ellenére, hogy az evangéliumok és a páli levelek a folytatólagosság mellett elsősorban arra helyezik a hangsúlyt, amiben Jézus Krisztus eljövetele újat hozott. A szakteológia az utóbbi évtizedekben inkább arra összpontosít, ami összeköt, ezért is beszélnek első és második szövetségről, kerülve az ó és új jelzők használatát. De bárhogy is vélekedünk, fontos lenne, hogy mindannyian jobban ismerjük például a Tórát és a Zsoltárok könyvét, melyekkel Georg Braulik bencés szerzetes – aki közel harminc évig volt az ószövetségi bibliatudományok professzora Bécsben – most megjelent kötetének tanulmányai foglalkoznak.

Parallax – nézetek kora
Számos vallás szerint a kozmosz isteni teremtés révén alakult ki a káoszból, az összevisszaságból. A zsidó teremtésmítosz, amely a Biblia első könyvében olvasható, szembeállítja a káoszt a kozmosszal, a semmit a valamivel. A héber kifejezést – tohu va vohu – Luther a „puszta és üres” jelzőpárral fordítja le, majd ezt a képet használják további fordítások is. A kora keresztény tanítás a semmiből teremtést a kortárs görög filozófiai tétellel szemben állva hangsúlyozta, mely szerint „semmiből nem lesz semmi”. A semmiből teremtés tételét a zsidó filozófiában a középkori Maimonidész fejtette ki először.

Százhúsz éve született Lajtha László

Idén június 30-án ünnepeljük Lajtha László, a Francia Akadémia első magyar zeneszerzője születésének százhuszadik évfordulóját, jövőre pedig arról emlékezünk meg, hogy ötven esztendeje hunyt el. A XX. század egyik legjelesebb magyar zeneszerzője volt, többek között kilenc szimfónia, három balett, egy opera és számos kamarazenemű szerzője. Emellett nagy elődeihez, Bartókhoz és Kodályhoz méltó népzenekutató (akinek széki gyűjtése nélkül aligha indulhatott volna el az éppen most negyvenéves táncház-mozgalom), nagyszerű zenepedagógus (aki a Nemzeti Zenedében harminc éven át tanított, és ő volt az intézmény utolsó főigazgatója), kultúrdiplomata, egyházzenész – igazi polihisztor. A jubileum kapcsán Solymosi Tari Emőke zenetörténésszel beszélgettünk. A Zeneakadémia zenetörténet- tanára még diákkorában kezdte kutatni Lajtha László munkásságát, és azóta – számos tanulmány mellett – négy könyve jelent meg róla. Ezek közül a legfontosabb a 2010-ben kiadott, Két világ közt című, tudományos igénnyel szerkesztett kötet, amely húsz év gyűjtőmunkájának eredménye, és amelyben a szerzőnek sikerült megőriznie Lajtha családjának és kortársainak visszaemlékezéseit a mesterről.

– Mi az oka, hogy Lajtha Lászlót ilyen hosszú időn át mellőzték, és műveit csak az utóbbi években kezdték gyakrabban játszani itthon?

– Ennek több oka van, az egyik például, hogy Lajtha László a XX. századi magyar zenetörténetben igen sajátos, egészen egyéni színt képvisel, részben franciás irányultsága miatt. Nagyon erősen kötődött a francia kultúrához, és már tanulmányai egy részét is Párizsban végezte az 1910-es évek elején. Attól, hogy valaki ismeri és szereti a nála egy évtizeddel idősebb Bartók Béla és Kodály Zoltán zenéjét, még nem biztos, hogy Lajthához is közel tud kerülni. Az is kétségtelen, hogy zenéjének előadása igen komoly feladat elé állítja a muzsikusokat, és művei csak akkor érvényesülnek igazán, ha kiváló előadásban szólalnak meg. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy kiadója egy párizsi cég. Ezek azonban másodlagos kérdések. Lajthát mindenekelőtt politikai okokból állították félre. Gyanússá vált nyugati kapcsolatai, Nyugaton maradt két fia miatt, no és persze az is megbocsájthatatlan vétke volt, hogy nem írta alá a Mindszenty József elleni állásfoglalást. A diktatúrákban nem kedvelik, ha valaki következetesen kiáll az elvei mellett…