A pátyi dombokon

Teljes hangerővel énekelnek viszont a barátkák. Évente kétszer költenek, másodszor éppen júniusban, és míg a tojók a tojásokat melengetik, a fekete sapkás hímek őrzik a revírt, énekelnek. Szeretem a barátkák énekét. Egyiküket, amelyik a bevezető, úgynevezett bokorénekbe utánzásokat is kevert, percekig hallgattam. Mintha csak tudta volna, hogy miatta álltam meg, hosszan és nagyon szépen dalolt.

A dombtetőről jó kilátás nyílik a galagonyával és vadrózsával tarkállt tágas legelőre. Az elmúlt évben május elején jártam itt, akkor az egyik nagy bokorcsoportban karvalyposzáta énekelt. Néha nászrepült, s a levegőbe emelkedve dalolt tovább. Óvatos madár: amikor leereszkedett, nyomban eltűnt az ágak és levelek között. Idén is költhetett egy pár, mert hallottam jellegzetes erős cserregésüket. Próbáltam megkeresni őket a távcsővel, de csak egyiket sikerült meglátnom, azt is csupán egy pillanatra, amikor egyik bokorból a másikba repült. Szürkésbarna, idei fiatal madár volt. Leültem a talajból kiemelkedő sziklára, és vártam, de a szép szürke, alul karvalyszerűen mintázott, „habos” mellű, citromsárga íriszű hím nem mutatkozott.

Egyáltalán nem akart elbújni viszont egy bokor csúcsán ülő sordély. Énekelt, majd átszállt a szomszédos bokorra, lábait lógázva. Úgy nézett ki, mintha mindkettőt eltörte volna. A sordély a legnagyobb hazai sármányfaj, gyakori a bokros legelőkön, és nagyon jellemző, amint egyik vártáról a másikra szállva lábait maga alá lógatja.

Visszafelé a meredek domb tetején húzódó fenyves mellett mentem. Jókora lapulevélen erdei szemeslepke sütkérezett, vadgerle búgott, kakukk kiáltott, és nyomban rá flótázni kezdett a sárgarigó. A fákon mókus tornászott. Már hiányoltam, mert a korábbi években csaknem mindig találkoztam ezzel a kedves rágcsálóval. Ő viszont láthatóan nem örült nekem, lompos farkával csapkodott, és kaffogó hangokat hallatott. Egy ideig a törzs mellett kuporgott, aztán farkát kinyújtva végigszaladt egy ágon, átugrott a következőre, majd a szomszédos fára, és eltűnt. Szerettem volna utánakiáltani, hogy tőlem nem kell félnie, de persze sajnos nem tudunk beszélni egymással. Örök kár, hogy ez így van.

Fotó: Bécsy László