Ó, a Balaton…

Az észak–dél felosztás sokféleképpen értelmezhető, s ki-ki ízlése szerint választhat a két égtáj közül. A helyzet olykor egyértelműnek tűnik. Például a két Korea esetében nehéz lenne a népi demokratikus köztársaságnak mondott Észak-Korea förtelmes sztálinista diktatúrájával rokonszenvezni. A XIX. századi amerikai polgárháborúval kapcsolatban is érthető, ha a rabszolgaság eltörléséért – számos magyar tiszttel a soraikban – küzdött északiak mellett tesszük le a történelmi voksot. Vannak viszont olyan égtáj-vonatkozások is, amelyeknél igazán szabadon választhatunk. Egyesek az északi, visszafogottabb kultúrkört kedvelik, a skandináv vagy balti jellegű életritmust – mások a hevesebb, mediterrán déli országokra esküsznek. S igen, a Balaton körül is megoszlanak a vélemények arról, hogy az északi vagy a déli partvidék-e a tökéletesebb helyszín egy kellemes nyaraláshoz.

Könyvespolcra

Szent helyek a valóságban is léteznek. Ezt 2000 augusztusa óta tudom, amikor is két barátommal bejártuk a Szentföld tájait. Acsúcspont természetesen Jeruzsálem volt, azon belül is a Szent Sír- (az ortodoxoknál a Feltámadás-) bazilika. Aki elzarándokolt már ide, az tudja, hogy hosszú sor áll a templom közepén emelt kis építmény előtt, mely Jézus sírját rejti. Amikor harmadmagammal végre beléphettem, megállt az idő. Néhány szerzetes a sírnál szertartásba kezdett, s ezalatt nem engedtek senkit se be, se ki. Nem érzékeltem az idő múlását, nekem fel sem tűnt, milyen hosszan maradok, csak társaim jegyezték meg, amikor visszatértem közéjük, hogy azt hitték, már ki sem jövök többé.

Amikor gyerekkoromban a Balaton felé vonatoztunk, nagyon tetszett a Fejér megyei Pettend szép hangzású neve. A vonatablakból kitekintve „pöttöm” településnek gondoltam. Pedig kastélyával és földbirtokosaival egykor fontos településnek számított, s az egyházi rend szerint is jelentősebb volt, mint például leányegyháza, a „kápolnás” Nyék.

Parallax – nézetek kora

A vallási gondolkodásban fontos szerepet játszik a valóság megkettőzöttsége, valamint a két dimenziót elválasztó s egyben össze is kapcsoló határ. Az itt és az ott, a jelenvalóság és a túlnanvalóság, a köznapi és az ünnepnapi között számos vallásban fátylat találunk, amely egyszerre rejti és jelzi is az eltakart szentet. A fátyol szerepe a vallásokban nem korlátozódik csupán az emberi és az isteni dimenzió elkülönítésére. Feladata az is, hogy eltakarja a női testet, diszkrécióba vonja a szexualitást. Az emberi jelleg eltakarásával, mintegy annak kontrasztjaként az istenit emeli ki. A keresztény liturgikus hagyományban az elsőáldozás vagy a házasságkötés alkalmával viselt fehér ruha a tisztaságot és szüzességet jelképezi, s a beavatott személyeket közel helyezi a makulátlanság dimenziójához.