Összeköttetés
Nekem már nincsenek
érveim, ha magamba nézek.
Fekszem az idõ gerincén,
úgy éhezem a testetlenséget.
Megvilágosodás
Uram, földi kalandom
történet a vereségben,
folt a fehér lapon.
Nem lehetek más, csak
szerepét vesztett statiszta.
Kihûlt sötétség súlyos
tenyere rejti tikod,
s én a távoli felhõk mögött
keresem a reteszt.
Szent Ágoston Vallomása
Csak miattad lehetek
boldog, nem nyújt
vigaszt, ha önmagammal
vagyok. A szép nem elég
magában, Cicero ajkán is ott
maradtak a kimondhatatlanok.
Ős-titok
Csontos Márta
Nem tudom, a fák
álmodnak-e leveleket,
vagy a levelek keresnek
maguknak ágat?
Festőház Aquincumban
Aki mostanában Aquincum polgárvárosába látogat, meglepő dolgot láthat: egy nemrégiben emelt ókori római lakóházat…
Sokáig féltette a szakma és a látogatók az óbudai múzeumot, hiszen a rendszerváltás után a romterületek létrehozása, fenntartása háttérbe szorult. Ám a félelem bizonyos fokig alaptalan volt: az állami pénzforrást Aquincum tudta a leginkább helyettesíteni magántőkével. Folyamatosan épül, szépül és bővül. A gyarapodásra jó példa a bejáratok mennyisége. Talán nincs még egy múzeum Magyarországon, amely annyi bejárattal rendelkezne, mint az aquincumi – majdnem a fele a rendszerváltás után létesült.
Sorsok a Malom alatt
Nézőtér
Bemutatták a magyar mozik is Lech Majewski és Michael Francis Gibson közös alkotását. A Malom és kereszt az a fajta művészfilm, amely egyben zarándoklat és imádság is. Figyelmet és fegyelmet igényel, cserébe örökre szóló képekkel, válaszokkal ajándékozza meg nézőjét.
A filmvásznon idősebb Pieter Bruegel (1525–1569) Út a Kálváriára című festménye elevenedik meg. Az 1564-ben készült kép köré, illetve a festmény témája, a passió köré szövődik a történet, amely pillanatok, témák finoman összefűzött lánca. A rendező egy dramaturgiai csavarral a kép születésének mozzanataiba is beavatja a nézőt. Így Bruegel (Rutger Hauer) vívódásainak, témakeresésének, a mecénás Nicholas Jonghelinckkal (Michael York) folytatott beszélgetéseinek is tanúi lehetünk.
Szent Tamás apostol Július 3.
A hét szentje
Tamás apostol az utókortól a hitetlen jelzőt kapta, bár igazságosabb lenne, ha így hívnánk: a bizonyosságot kereső.
Töprengő, kétkedő ember lehetett, akit a többiek szava nem hozott lázba, amikor meghozták a felfoghatatlan hírt: látták a feltámadt Urat. Megkapó kép Caravaggio festménye, amelyen a művész erős naturalizmussal szemlélteti, amint Tamás nemcsak nézi és érinti a sebet, hanem bele is nyúl abba: tapintani akarja a valóságot. Tette mélyen emberi. A képet nézve megértjük őt, de szinte halljuk az evangéliumból ismert szelíd, ugyanakkor feddő jézusi mondatot is: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!”
A „választott edény”
Görögkatolikus lelkiség
Görögkatolikus egyházunkban minden ünnepet, Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepét is a napján tartjuk meg. Június 29-én felhangzik templomainkban tiszteletükre az ének: „Magasztald, én lelkem, Pétert, a kősziklát és Pált, Krisztus egyházának választott edényét.” Egyikükről tudjuk, közvetlenül Jézustól kapta nevét: „Te Péter vagy (vagyis kőszikla), és én erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18), ugyanis Jézus előtt ez nem volt személynév. A másik főapostol „csak” a feltámadott Jézussal találkozott, így közvetetten kapta tőle nevét. Talán nem annyira közismert, mint az előbbi esetben, de Szent Lukácstól tudjuk, hogy az Úr Ananiáson keresztül nevezte a „tarzuszi Sault” az ő „választott edényének” (ApCsel 9,15).